Ha lesz gáz, "semmi gáz!"

Tavaly január végén, címoldalán ezzel a montázzsal jelent meg a Heti Válasz az akkori Putyin-Orbán találkozó után, melyen megállapodtak a paksi atomerőmű bővítéséről. Most ezzel a némileg „aktualizált” képpel és szöveggel köszöntöm Putyin érkezését Magyarországra.

  Forrás: Heti Válasz alapján

A legutóbbi orosz-magyar csúcstalálkozó óta, több mint egy év telt el. Ez idő alatt sok minden változott, de Paks maradt. Akkor még az ellenzék arra készült, hogy a közelgő parlamenti választási kampányban tematizálja Paks bővítésének kérdését, de szerencsére nem jártak sikerrel. Már megszokhattuk, hogy az ellenzék a magyar kormány minden olyan intézkedését keményen támadja, melyeket korábban támogatott, amikor még ők voltak kormányon. Ilyen a paksi atomerőmű bővítésének kérdése is. Érdemes megjegyezni, hogy még 2009-ben, a mai baloldali ellenzék teljes mellszélességgel kiállt Paks bővítése mellett. Később, 2010-ben, a Bajnai kormány is alig győzte bizonygatni az erőmű orosz közreműködéssel történő bővítésének szükségességét. Vagyis ha ők vannak kormányon akkor kell Paks, de ellenzékben már elutasítják a bővítést. Sok más kérdésben is hasonló módon forgatták a köpenyeget, ami miatt az erősen szétzilálódott baloldal mindinkább hiteltelenné válik. 

 

Az utóbbi egy-másfél év során, nem csak az elhíresült Nabucco-vezeték megépítésének a terve hiúsult meg, de a Déli Áramlat gázvezeték megépítéséről is lemondtak az oroszok. Azóta az elmélyült az ukrán-válság tovább bonyolította a helyzetet, mert az veszélyeztetheti Magyarország jövőbeni biztonságos gázellátását. Ugyanis, ha a Magyarország gázellátását nagyobbrészt biztosító, Ukrajnán áthaladó gázvezeték működében zavar keletkezne, vagy ne adj isten azt el is zárnák, akkor a ma használatos szakzsargon szerint „nagy gáz” lenne.

Moszkvai kézfogás. Forrás: Internet

Ha a bő egy évvel ezelőtti Putyin – Orbán megbeszélés fő témája Paks volt, a rövidesen Magyarországon sorra kerülő újabb csúcstalálkozón, egyebek mellett az ország gázellátásának a biztosítása állhat a tárgyalások napirendjének élén. Pontosabban az, hogyan és milyen feltételek mellett juthat el a jövőben az orosz földgáz Magyarországra. Ez annál is égetőbb kérdés, mivel idén lejár az orosz-magyar hosszú távú gázszerződés. Sajnos Magyarország földrajzi helyzete nem teszi lehetővé, hogy egy tengerfenéken vezetett, egyik közbenső ország területét sem érintő, „külön bejáratú áramlaton” keresztül kapjon gázt az oroszoktól, mint ahogy azt Németország megteheti anélkül, hogy ezért bárki részéről szemrehányás érné. Pedig a németek nincsenek is olyan mértékben ráutalva az orosz gázra, mint Magyarország. Egyrészt hozzájuk baj esetén, rövidebb nyomvonalon juthat el az északi-tengeri földgáz, másrészt Magyarországon a háztartások jóval nagyobb hányadának fűtésére ma még szinte az egyetlen lehetőség a földgáz használata. Nem biztos, hogy ez a távolabbi jövőben is így lesz, de rövid távon ezzel kell számolni. 

 

Talán csak magyarországi sajátosság, hogy minden, az energiaellátással összefüggő kérdés a politikai csatározások martalékává válik. Így volt ez a rendszerváltás idején is, amikor éles politikai vita robbant ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcső megépítéséről. Nagy kára származott az országnak abból, hogy Magyarország kihátrált ebből a csehszlovák-magyar közös vállalkozásból, amit ezután a szlovákok egyedül is megépítettek. Ők lefölözték a hasznot, nekünk pedig, a túlbuzgó környezetvédők miatt nem jutott se víz, se áram, se hajózható folyómeder, csak a szinte kiszáradt Mosoni-Duna.