Kellett ez a pofon!

Sokan, nálam okosabb és hozzáértőbb emberek sokmindent leírtak és elmondtak már a veszprémi időközi választásról. Ezekhez nehéz lenne bármit is hozzátenni. Tény, hogy a Fidesz egy jó nagy, remélhetőleg kijózanító pofont kapott. Most is nagyjából ugyanannyi baloldali-liberális szavazó járult az urnák

Az újdonsült honatya. Forrás: flagmagazin.hu

elé, mint a tavalyi országgyűlési választásokon. A baloldal jelöltje mégis azért győzhetett, méghozzá senki által sem remélt fölénnyel, mert a jobboldal szavazótáborának legalább a fele otthon maradt. Nem a fáradság miatt, nem azért mert rossz volt az időjárás, hanem mert csalódott. „Nem kicsit, nagyon” - mondaná „nagy klasszikusunk”. Mint hallom, a Fidesz nem is kampányolt, mert szinte biztosra vette a győzelmét. Erre a vereségre gyenge vigasz, hogy a veszprémi időközi választás eredménye bizonyítja, hogy lám nálunk jól működik a demokrácia és hogy minden kül- és belföldi bírálat ellenére, a magyar választási rendszer lehetővé teszi, hogy az ellenzék is sikeresen szerepelhessen.

Nem tévedtek a közvélemény-kutatók, amikor rendre figyelmeztettek, hogy kevesebb mint egy év alatt a Fidesz elvesztette szavazótáborának a felét. Ez olyan figyelmeztető jel, amit komolyan kellett volna venni. A Fidesz az elmúlt néhány hónap során, több olyan magas labdát is „felkínált”, amit az ellenzék könnyen lecsapott. Ezek közül lehet szemezgetni nem csak a baloldalhoz köthető portálokból, de még olyan nívós jobboldali értelmiségiek véleményéből is, mint Borókai Gábor, Ablonczy Bálint, Bayer Zsolt, és sokan mások. Nincs értelme őket ismételgetni, ezért itt csak azokat az eseteket említem, melyek előtt értetlenül állok. Nem fontossági sorrendbe szedve, az alábbiakra gondolok:

Már az előző ciklus kezdetén Orbán Viktor megígérte, hogy egyszerűsíteni fogják az adórendszert. Ekkor említette, hogy az adóbevallási ív mérete akkora kell legyen, mint egy söralátét! Hol vagyunk már ettől, ha arra gondolok, hogy néhány éve, amikor abbahagytam az aktív munkavégzést, a „0” Ft., azaz nulla forintos jövedelmem után 16 oldalnyi adóbevallást kellett kitöltsek, amit még három alkalommal javítanom is kellett, mert az adóhatóság mindig talált benne valami kifogásolni valót. Sőt, a „0” Ft után járó, ugyancsak „0” Ft adó megfizetésére még csekket is küldtek, amit a postán nem voltak hajlandók befogadni. Miközben az én nulla forintos évi jövedelmem utáni adó mértékének megállapításával az egyik előadó hetekig bíbelődött, addig a százmilliókat zsebre vágó adócsalók röhöghettek a markukban. Közben harcolunk a bürokrácia ellen. Már idestova 70 éve.

Értelmes pofa, ugye?   Forrás: internet

A másik nagyon bosszantó dolog az, ami a közmédiával történik. Nem találom sikeresnek azt a bevezetett rendszert, ahogy a közszolgálati csatornák hírműsorait (Híradó, Krónika, stb.) ugyanaz az MTVA által megbízott szerkesztőség állítja össze. Ezért is tapasztalhatjuk, ahogy a közszolgálati híradók egyébként is unalmas riportjainak hanganyagát naponta több alkalommal is megismétlik, de már a rádióban. Nem tudom milyen lesz a március 15. után induló m1 hírcsatorna, de ha ebben a stílusban folytatják, akkor nagy lesz a nézők kiábrándultsága. Sajnos, a kommunista-éra híradásaira emlékeztet, az ahogy a „szocialista munkaversenyben elért kimagasló eredmények” mintájára, a mostani híradások legalább fele hasonló stílusban, száraz adatok halmazával untatja a nézőket és a hallgatókat, amikor arról tudósítanak, hogy az ország különböző településein hány százalékkal nőtt a foglalkoztatás, hány százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom, stb. Persze ezek fontos dolgok, de unalmas formában történő ismételgetésük miatt, a hírfogyasztó rögtön a távirányító gombjához nyúl, majd káromkodik egyet.... Ez is azt mutatja, hogy mennyire idétlen, együgyű és hatástalan a kormányzati kommunikáció. Ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni. Pedig nagyon sok a tehetséges szakember, akik képesek lennének ezt munkát sikeresen és eredményesen elvégezni, de sajnos az őket irányító vezetők tehetségtelen dilettánsok. Jó példa erre az, ahogy a trafik-ügyet, az internet adót, az útadót vagy a reklámadót kezelték, ami több tízezernyi dühös Fidesz-szavazó kiábrándulásához vezetett. A közmédia többségében a megfelelési kényszer miatt lebénult hírszerkesztői nehezen tudnak versenyezni a többségében még ma is a baloldalhoz tartozó írott és elektronikus sajtóval (az összes megyei napilap, Népszabadság, Népszava, ATV, Klubrádió, Élet és Irodalom, Figyelő, HVG, 168 óra, az origo.hu, index.hu, stop.hu stb. hírportálok, nem is beszélve a legnagyobb nézettséggel rendelkező, kimondottan kormányellenes RTL híradóról). Ezzel szemben az eddig kormánypárti Hír Tv és Lánchíd rádió ma már maga sem tudja, hová is tartozik. Jobboldalon már csak az országosan alacsony lefedettséggel rendelkező Echo TV maradt, de ez is legalább annyira Jobbikos, mint amennyire Fideszes.

Ezzel szemben az ellenzék és az őket kiszolgáló sajtó, nagyon sikeresen hirdeti, hogy „maffiakormány” vezeti az országot. Ez nagyon hasonlít a Fidesz által korábban használt „bankárkormány” kifejezésre. Az imént már említett, Fidesz által felkínált magas labdák közé tartozik néhány kormánytag, vagy kormány-közeli vállalkozó gyors és látványos meggazdagodása. Erre teljesen elfogadhatatlan az olyan idétlen magyarázkodás, hogy a gyarapodásuk forrása a „szülői támogatás” és a „baráti kölcsönök”. Ha azt látom, hogy a közel évtizede Európa első számú vezetőjének tartott Merkel kancellár asszony manapság is milyen szerény családi házban lakik, bosszantóan szembeötlő, hogy a magyar kormány néhány gyorsan felcseperedett ifjú tagja több száz milliós családi villákat vásárol, bár a tojáshéj még ott van a fenekükön! Elvárható lenne, hogy még akkor is, ha megvan rá a legális forrásból származó anyagi fedezetük, ingatlanügyekben tanúsítsanak nagyobb mértékletességet.

Az egyik, a polgári oldalhoz sorolható portálon olvastam az alábbi bejegyzést, amivel nem lehet nem egyet érteni: „Hölgyeim, Uraim, lehet elgondolkodni, mielőbb irányt, embereket váltani, mert ha nem, akkor hamarosan parolázhatnak a történelem szemétdombján a néhai szadesszal, mdf-el, vagy az éppen agonizáló maszoppal. Hajrá Fidesz!”

Ezért állítom, hogy kellett ez a pofon a kijózanodáshoz! Orbán Viktor hamar reagált a történtekre, amikor megköszönve a veszprémi aktivisták munkáját, kijelentette: „Továbbra is kiállunk értetek, veszprémiekért. A választók döntését tiszteletben tartjuk, ugyanakkor tanulság: nem ülhetünk a babérjainkon.” Kíváncsian várom a következményeket, mert a tanulságok levonását nem lehet megúszni kormányzati személyi változások nélkül.