Paks és az oroszok, meg a többiek

Az ország jövőbeni biztonságos energia-ellátására nincs semmilyen egyéb, gyakorlatban megvalósítható megoldás, mint Paks fejlesztése. Vagyis Paksnak nincs alternatívája  -  állítja a szakértők többsége. Az persze igaz, hogy nem csak az oroszok képesek korszerű, biztonságos nukleáris erőműveket építeni, hanem még jó néhány ország (Franciaország, Kanada, Dél-Korea, USA, Japán). Ezt korábban a bal-liberális kormány is így látta. Most pedig, parlamenti patkó másik oldaláról, vehemensen ellenzik az Orbán-Putyin megegyezést, mert szerintük ezzel Magyarország függő helyzetbe kerül Oroszországtól.

A Paksi Atomerőmű főbejárata (Forrás: atomeromu.hu)

Valójában az energiaellátás szempontjából ma is ez a helyzet. Most is az orosz technológiával készült erőmű szolgáltatja az ország villamos energia szükségletének mintegy 40%-át. Az oroszok szállítják a nukleáris fűtőanyagot, ők veszik át a már kiégett fűtőelemeket, stb. A földgázt is zömében az oroszoktól vásároljuk. Ha a kormány nem gondoskodna  a kiöregedő négy paksi reaktor időben történő kiváltásáról, kénytelenek lennénk a kieső energiát importból pótolni. Az lenne ám az igazi függőség!

A paksi bővítés ellenzői Németországot szokták példának felhozni arra, hogy ott már elkezdődött az atomerőművek leépítése. Ez igaz, de mi van helyette? Az Északi áramlat, ami a Balti tenger alatt megépített gázvezetéken szállítja az orosz gázt a németeknek. Erre lehet alapozni olyan gázüzemű erőműveket, melyek fokozatosan kiválthatják az atom-erőműveket. Ők nem féltik a függetlenségüket? De sajnos, nekünk nincs egy ilyen „külön bejáratú” gázvezetékünk, nem is vagyunk olyan gazdasági hatalom, mint Németország, aki ilyet megengedhet magának. Még közös tenger sem mossa országaink partjait, ami alatt, más országokat kikerülve, közvetlenül összekapcsolható lenne a két ország gázvezeték hálózata. Ha a németek nem félnek az orosz függőségtől, akkor nekünk mi okunk lenne rá? A paksi atomerőmű bővítése nem jelent nagyobb függőséget, mintha csak gázra alapoznánk az áramtermelést. Sőt! A gázcsapot, vagy a villamos távvezetéket könnyen, gyorsan el lehet zárni, illetve le lehet kapcsolni és akkor másnap már nincs se gáz, se áram. Áttérni egy másik földgáz-beszállítóra elég körülményes és időigényes eljárás lenne.

Gyurcsány Pakson (Forrás: teol.hu)

Ezzel szemben, az atomerőmű nem jelentene azonnali leállást, ha tegyük fel, az oroszok hirtelen beszüntetnék a nukleáris fűtőanyag szállítását. Mert abból többhavi tartalék áll rendelkezésre, így maradna idő a kiesést más forrásból pótolni. Jelenleg 4-5 olyan ország is van, ahonnan be lehetne szerezni a fűtőelemeket, amennyiben az oroszok valamilyen okból mégis leállítanák a szállításokat.

Érdekes, hogy az atomerőmű tervezett bővítését most oly vehemensen bíráló, ellenzéki politikusok, néhány éve még egymás sarkát taposták Pakson. (lásd itt Gyurcsány parlamenti beszédét:

http://www.youtube.com/watch?v=e54I8fyh49o)

Amikor kormányon voltak, még ők szorgalmazták oly lelkesen az orosz közreműködéssel történő bővítést. Hadd idézzem, mit írt erről az egyik napilap:

„Miközben most népszavazásról s az oroszokkal megkötendő szerződés felülvizsgálatáról beszélnek a balliberálisok, az amerikai diplomáciai jelentéseket kiszivárogtató WikiLeaks dokumentumaiból kiderül, hogy kormányzásuk idején ők is az oroszokkal képzelték el a Paksi Atomerőmű bővítését.

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai nagykövetségi titkos dokumentumok szerint a Gyurcsány-kormány már 2008 decemberében a paksi atomerőmű bővítését, egy vagy két reaktor építését tervezte. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök a nyilvánosság előtt erről 2009 februárjában beszélt először. A szocia­lista kormány akkori megnyilvánulásai egyértelműen arra utalnak, hogy az orosz fél kapta volna a megépítés jogát. 2009. március 30-án az Országgyűlés 330 igen, hat nem és tíz tartózkodás mellett fogadta el a bővítésről szóló határozatot.” (Magyar Nemzet)

Tehát a Gyurcsány-kormány tagjai a 2009 márciusában, az országgyűlési szavazás előtt ellátogattak a Paksi Atomerőműbe. Erről az eseménnyel képriportban számolt be Tolna Megyei TEOL hírportál.

A mostani, mintegy 3000 milliárd forintos orosz hitelt nem fogyasztásra, vagy a költségvetési hiány tömködésére fogja felhasználni a kormány, hanem egy olyan energiatermelő objektum megépítésére, ami magyar tulajdonban marad, magyar munkahelyeket teremt, 40%-os arányban magyar cégek közreműködésével

Bajnai paksi látogatáson (Forrás: teol.hu)

épül és hosszú távon képes lesz biztosítani az ország energiaellátását. A hitelt sokkal előnyösebb feltételekkel kapjuk, mint azt az 5000 milliárd forintot, amit Gyurcsányék az IMF-től vettek fel, és amit ki tudja mire költöttek, vagy milyen off—shore cégekbe vándorolt. Szerencsére, az Orbán- kormánynak sikerült hasznosan befektetni az IMF hitel egy kisebb, még megmaradt hányadát, amiből sikerült kivásárolni a Molban levő orosz tulajdonrészt. 

Különösen az LMP és számos környezetvédő civil szervezet azért támadják a Paksi Erőmű bővítését, illetve a mostani blokkok jövőbeni kiváltását új, 2x1200 MW-os energiatermelő blokkal, mert szerintük inkább alternatív, megújuló energiaforrásokat kellene létesíteni abból a hatalmas hitelből. De ki gondolhatja komolyan, hogy az oroszok azért adnának majd a piacinál sokkal előnyösebb feltételekkel 10 milliárd euró hitelt, hogy azt ne az általuk szállított erőmű megépítésére, hanem mások által legyártott, alternatív energiatermelő berendezések beszerzésérere fordítsuk?

A Paksi Erőmű (Forrás: atomeromu.hu)

Bár magam is fontosnak tartom az alternatív energiaforrások szélesebb körű alkalmazását, ezek sajnos  egy jó ideig még biztosan nem lesznek képesek meghatározó szerepet betölteni az ország energiaellátásában.  Ezek közül legkézenfekvőbb a napenergia hasznosítása lenne. De mi legyen éjszaka, télen, vagy amikor felhős az égbolt és nem süt a Nap? Hasonló a helyzet a szélenergiával. Sok környezetvédő szerint, Paks bővítése helyett tele kellene rakni az országot szélturbinákkal, melyek „tiszta zöld energiát” szolgáltatnának. Most, a választási kampány küszöbén, különösen az LMP politikusok hangoztatják ezt a nézetet. De mi van, ha nem fúj a szél sem, méghozzá éppen csúcsfogyasztás idején? Ezért alaperőműként erre nem lehet alapozni, legalábbis addig, amíg a megtermelt energia gazdaságos tárolására nem találnak műszakilag is elfogadható megoldást. De még ebben az esetben is a költségekhez hozzá kell adni a tárolás költségeit is, ami legalább ugyanakkora  lenne, mint maga a szélerőmű létesítése. Ismereteim szerint, a szélerőművek évi kihasználtsága legfeljebb  20% körüli, szemben az atomerőművel, ahol ez az arány közel 95%-os, vagyis majdnem egész évben folyamatosan 

A Erőmű madártávlatból (Forrás: atomeromu.hu)

működtethető. Ismétlem: szó sincs arról, hogy ellenezném a szélerőműveket, de a mai műszaki fejlettségi szinten csak kiegészítő energiaforrásként alapozhatunk rá, bár  valóban kívánatos lenne a szélenergiának a mainál nagyobb mértékű bevonása. Legalábbis azokban a térségekben, ahol jellemzően gyakrabban fúj a szél. Ilyen pl. a Kisalföld. 

Ezen kívül számításba kell venni van még a geotermikus energia szélesebb körben történő hasznosítását, amiben Magyarország köztudottan nagyon gazdag (ezzel már bővebben is foglalkoztam egyik korábbi bejegyzésemben). A 100°C fok alatti termálvíz elektromos energia termelés céljára csak rendkívül alacsony hatásfokkal hasznosítható, igen magas fajlagos költség mellett. Energetikai szempontból a magasnyomású gőzbányászat reménykeltő, de ez esetben is az ország energiaszükségletének csak néhány százalékát tudná fedezni, magas fajlagos költség mellett. Ezt olyan szakemberként is állítom, mint aki évtizedekig foglalkozott a geotermikus energia hasznosításával, többek között egy nagyváradi geotermikus kísérleti erőmű tervezőcsapat tagjaként. Néhány szakember (pl. Vén József) sokkal optimistább véleményt vall a geotermikus forrásból történő áramtermelésről, amiről kétségeim vannak. Említést érdemel még a biogáz és a biomassza hasznosítás lehetősége is, állattartó telepek és kommunális szennyvíz-tisztítók közelében,  főként helyi szükségletek kielégítésre.   

Magyarországon nincsenek meg a feltételei annak, hogy a vízi-energia komolyabb szerepet játsszon az ország energiaellátásban. Ez nem jelenti azt, hogy szerényebb teljesítményű vízi-erőművek ne épülhetnének egy-két kisebb folyószakaszon, vagy akár még a Tiszán is. Ezek akkor lehetnek különösen hatékonyak, ha vízgazdálkodási célokat is szolgálhatnának (öntözés, árvízvédelem, hajózás). Érdemes megjegyezni, hogy ahányszor felmerült a vizienergia hasznosítás lehetősége, az mindig óriási vitákhoz vezetett, amibe mindig szerepet vállat a politika is.  „Nem kicsit, nagyon is” – mondaná az ismert „klasszikus”.

Jó példázza ezt a negyedszázada lezajlott vita a Bős-Nagymaros erőmű-rendszerről. Lehet, hogy véleményemmel sokan ma sem értenek egyet, de szerintem nagy hiba volt, hogy akkor a politika és a militáns környezetvédők megakadályozták az erőmű magyarországi létesítményeinek megépülését. Ez olyan hatalmas kárt okozott az országnak, amit a mai napig se volt képes teljesen kiheverni. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország kihátrálása a közös (cseh)szlovák-magyar beruházásból, azóta is mérgezi az egyéb tényezőkkel is terhelt magyar-szlovák viszonyt. Mostanság az atomenergia-hasznosításról folyik éles vita, ugyanúgy mint korábban Bős-Nagymarosról. A szakértők többsége akkor is szorgalmazta Bős-Nagymaros megépítését, a politikusok egy része és a hozzájuk csapódott környezetvédők pedig ellenezték. Hadd hivatkozzam az általam igen nagyra becsült Mosonyi Emil akadémikusra, aki hosszú élete végéig kiállt a vízlépcső megépítése mellett.

Az előbbi említett alternatív energiaforrások együttesen, még a legoptimálisabb előrejelzések szerint sem érik el az ország energiaigényének negyedét, amit az Unió elvár tőlünk a következő évtized végére.  De honnan vennénk a szükséglet további  ¾-ét Paks nélkül?

Az ország elektromos-energiaszükségletének nagyobbik hányadát eddig is a hőerőművek szolgáltatták (Dunamenti Erőmű Százhalombattán, Mátrai Erőmű, Tiszai Erőmű és még néhány kisebb). Tehát a Paksi Atomerőmű tervbe vett bővítése után, továbbra is szükség lesz a meglevő nagy hőerőművekre. Ezek közül különösen kiemelném a GDF SUEZ csoport tulajdonában álló Dunamenti Erőművet, amit még a Horn-kormány privatizált, és ami a hazai beépített kapacitás közel egyötödét kitevő villamos teljesítményével Magyarország egyik legnagyobb erőműve (lásd a mellékelt képen). Ezt a korszerű erőművet az elmúlt években fejlesztettek és korszerűsítettek. A korszerűsítéssel a gázüzemű Dunamenti Erőmű

Dunamenti Hőerőmű, Százhalombatta

hatásfoka 36%-ról kb. 57%-ra nőtt. Némi ismereteim vannak róla, mivel tervezőként volt szerencsém részt venni a bővítés és korszerűsítés tervezésben. A Dunamenti Erőmű villamos termelői kapacitása 1736 MW, ami megközelíti a jelenlegi Paksi Atomerőmű 2000 MW-os kapacitását. (4x500 MW-os blokk),

A Paksi Atomerőmű jelenleg az ország szükségletének mintegy  40%-át fedezi.  Ez az erőmű is orosz (szovjet) technológiával épült és ma is Oroszországból kapjuk a nukleáris fűtőelemeket, az üzembe helyezés óta eltelt évtizedekben kiválóan és biztonságosan szolgálja az ország energiaellátását. Nem tudok róla, hogy az orosz beszállítók valaha is zsarolással veszélyeztették volna az ország energia-függetlenségét. Ami veszélyezteti, az a politika és a militáns környezetvédők, akik piszkos "mancsukkal" ismét keverik a sz..t, de legalábbis a mérget, akárcsak negyedszázaddal korábban, Bős-Nagymaros ürügyén. Sokkal hasznosabb lenne, ha a kérdés eldöntését végre a szakértőkre bíznák, nem pedig az egyébként tisztességes és jó szándékú Mari nénikre és Józsi bácsikra, akik egy esetleges népszavazáson megmondanák a tutit. Mert vannak, akik azt gondolják, hogy Magyarországon minden ember atomtudós, aki felelősséggel képes dönteni egy ilyen bonyolult szakmai kérdésben! Most leginkább a magukat baloldalinak hazudó politikusok és médiamunkások gondolják, hogy ők értenek legjobban az energetikához és az atomerőművekhez, és olyan távolbalátó képességgel és gazdasági szakismeretekkel rendelkeznek, ami felhatalmazza őket arra, hogy még a szakemberek véleményét is kétségbe vonják.

A magyar-orosz egyezmény kapcsán éppen a kommunista utódpárt, az MSZP, vádolja azzal az Orbán-kormányt, hogy ő az, aki úgymond „behódol a kommunistáknak”, vagyis az oroszoknak. Ez egy óriási hazugság, mert összemossák az oroszokat a kommunistákkal. Holott éppen az orosz nép szenvedett legtöbbet a kommunizmustól (Lásd Gulág szigetcsoport, a szibériai büntetőtáborokban elpusztult több millió orosz ember, több millió paraszt éhhalála, stb.). Jó lenne, ha ezt a mai Magyarországon azok is tudomásul vennék, akik maguk, vagy felmenőik, évtizedekig a kommunista rendszer irányítói és haszonélvezői voltak. Ma már leginkább ők féltik annyira  az „európaiságot” és a demokráciát. 

Mint az egykori Szovjetunióban végzett diák, személyesen megtapasztalhattam, hogy a kommunizmus nem mosható és az orosz néppel. Az orosz nép nem csak gazdag múlttal és kultúrával rendelkezik, de ma már fejlett technológiával is, ami méltán érdemel tiszteletet és elismerést. Másképp gondolkozó ismerőseim szememre vethetik, hogy mint aki az egykori Szovjetunióban szerzett diplomát, elfogult vagyok, ezért helyeslem az Orbán-kormánynak az oroszokkal kötött mostani megállapodását. Vannak mások, akik ugyanilyen okból kifolyólag „moszkovitának” tartanak, ami a „komcsizás” egy szinonimája. Mindkét megközelítést visszautasítom.  

A régi filmkomédiát parafrazálva, az oroszok már… Pakson vannak  -  mondhatná a tizedes.  Valójában már 50 éve ott vannak. A téma körül zajló acsarkodás még eltart egy ideig. Legalább idén, április 6.-ig biztosan. Hogy ebben a kérdésben lesz-e még a 2009. évihez hasonló konszenzus az új parlament pártjai között, csak remélni lehet. Majd meglátjuk.