„Korszakválók” násza

Az utóbbi napok magyarországi sajtóját két vezető téma uralta: a „korszakváltók” összeborulása és Paks.  Ami az első témát illeti, sokan elemezgették, hogy ebből, az összefogásból ki került ki győztesen és ki vesztett.  Igyekszem kivonni magam a sajtóban zajló viták befolyása alól, ahol Bajnait kiáltották ki vesztesnek.  Igaz, Bajnai Gordon másfél évvel ezelőtt még abban a reményben ringatta magát, hogy ő lesz a teljes baloldali ellenzék kizárólagos vezére. De mára kiderült, hogy ő egy karizma nélküli, fajsúlytalan, szürke politikus.  

A násznép. (Forrás: mno.hu)

Ezért gondolom úgy, hogy a baloldali héják legnagyobb vesztese Mesterházy.  Emlékezzünk csak, ő volt az, aki a 2010. évi súlyos vereség után összefogta a pártot és megmentette a megsemmisüléstől. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy meghirdette a párt megújulását, új arcokat vont be, kisebb-nagyobb sikerrel kiszorította a még pártállami időkből megörökölt régi, lejáratódott elvtársakat.  Ez mindenképpen elismerést érdemlő politikai tehetségét látszott igazolni. De a mostani nagy összeborulás nyilvánvalóvá tette, hogy a párt megújulása kudarcot vallott. Különösen a tavaly októberben lezajlott, a Műegyetem előtti nagy- gyűlésen Gyurcsány kiütéses győzelmet aratott Mesterházy fölött, aki még egy ideig megtántorodva ugyan, de tartotta magát a megújulás programjához. De a Bajnaiékkal kötött kétoldali paktum után   -  igaz külső nyomásra  -   kénytelen volt meghátrálni, miután olyan régi „nagy öregek” gyámsága alá kényszerítették, mint Kiss Péter, Kovács László, Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Baja Ferenc, Hiller István és mások. Az un. „szárszói mérvadó értelmiségiekből” verbuválódott budapesti urbánusok egy magánlakáson összejöttek és döntöttek. Ezúttal nem tiltakozó aláírásokat gyűjteni, ahogy azt a „60 neves értelmiségi” tenni szokta. (Konrád György, Heller Ágnes, Fischer Iván, Tamás Gáspár Miklós és társaik). Ez az urbánus társaság kiadta az utasítást Bajnainak és Mesterházynak. hogy Fletót és csapatát is be kell venni a buliba. Ezzel Mesterházy kénytelen volt feláldozni a párt megújulására irányuló törekvéseit, amivel saját magát tette hiteltelenné.

A kézfogó (Forrás: Facebook)

Egymást kimondottan utáló és megvető elvtársakat kényszerítettek egy csapatba, abban a reményben, hogy így majd sikerül leváltani az „Orbán rezsimet”.

Az MSZP elnöke és most már miniszterelnök-jelöltje is, ezt a behódolást azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy egyre inkább rálép a „gyurcsányi útra” és maga is a legnyilvánvalóbb hazugságok ingoványos talajára téved.  Példa erre az a legújabb kijelentése, miszerint „Orbán Európa szégyenpadjára állította az országot”. Ezzel szemben éppen az Orbán-kormány érte el, hogy erről a szégyenpadról felállhassunk, amikor sikerült kiszabadítani az országot a túlzottdeficit-eljárás alól. Az is tény, hogy a Gyurcsány és Bajnai kormányok által felvett óriáshitel utolsó részletét is az Orbán kormány fizette vissza az IMF-nek. Lehet, sokan már elfelejtették, ezért hadd emlékeztessek arra, hogy 2008. október 29-e éjjelén, amikor az ország a csőd szélére jutott, bejelentették, hogy Magyarország 25,1 milliárd dollár hitelkeretet kap. Az IMF-től 15,7 milliárd dollárt, az Európai Uniótól 8,1 milliárd dollárt a Világbanktól pedig 1,3 milliárd dollárt. Szóval ezt az óriási összeget, aminek túlnyomó hányadát fel is vették, de ki tudja mire fordítottak, az Orbán-kormánynak kellett visszafizetni. Ha nem lett volna ez a teher, mennyivel könnyebb lehetett volna most az ország helyzete.  Az

akkori hitel-felvevők most naphosszat azon keseregnek, hogy a Paksi Atomerőmű bővítésére, igen előnyös feltételekkel felvett, az a 2008-ashoz képest feleakkora hitel 60 évre eladósítja az országot.

A régi-új karmester (Forrás: Facebook)

Valójában a Mesterházy által elindított és kezdetben reménykeltőnek tűnő magújulás oda süllyedt vissza, ahonnan Gyurcsány távozásakor, 2009-ben elindult. Most azokat terelték ismét egy táborba, akik nemrég egymás húsába marva még ilyeneket nyilatkoztak Gyurcsányról:   

Szanyi Tibor szocialista politikus  (Facebook.com, 2013. november 15.): „Egy mentálisan megzakkant bolsi milliárdossal nem lehet normális jövőt építeni”. Botka László szocialista politikus (Klubrádió, 2011. november 15.): „Híveivel maga a két lábon járó, egoista küldetéstudat”. Puch László szocialista politikus (Heti Válasz, 2011. május 19.): „Olyan politikus, aki a biztos vereség tudatában elmenekült, elhagyta a zászlót, most mégis vinni akarja”.

Bajnai Gordon Együtt- PM társelnök (Magyar Televízió, 2012. december 12.): „Gyurcsány Ferenc és az én politikai pályafutásom néhány éve különvált”. Jávor Benedek PM politikus (Népszabadság, 2013. július 5.): „Egy korszakváltó koalícióba nehéz belelátni Gyurcsány Ferencet”. Lendvai Ildikó szocialista politikus (Magyar Narancs, 2013. július 18.): „Feri kellett ahhoz, hogy 2006-ban nyerjünk, 2010-ben pedig ahhoz, hogy ekkorát veszítsünk”. Tóbiás József szocialista politikus (ATV, 2013. szeptember 10.): „Többet visz, mint hoz”. Mesterházy Attila szocialista politikus (FN24.hu, 2013. szeptember 27.): „Most a bizonytalan szavazók megszólítása a cél, s ehhez nem visz közelebb Gyurcsány Ferenc”.

Most mégis ezek járják násztáncukat az „őszödi rémmel”. Erről Ady sorai jutnak eszembe:

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Ez legyen mostani összeborulásuk utolsó násza! Aztán jöhet a lehullás.   

Most többnyire ismét ugyanazok „régi jó elvtársak” feküdtek össze,  azok nevei szerepelnek a választási listákon, akik 2010 előtt a csőd szélére vezették az országot. 

Már korábbi bejegyzéseimben is hangoztattam, hogy a magyar demokráciának szüksége lenne egy nyugat-európai értelemben vett baloldali pártra. Mert a korábbi állampártból demokratákká átvedlett országrontó milliárdosok csapatát nem lehet baloldalinak tekinteni, bármi is legyen a cégérük. Mesterházy képtelennek bizonyult a megújulás feladatát végrehajtani. De ez legyen az ő baja. 

Őskövületek (Forrás: Facebook)

Még most is, a magát baloldalinak hazudó társaság uralja a médiumok nagyobbik részét, amivel képtelen hazugságaikat terjesztik külföldön és belföldön. Minden eszközt felhasználnak a jobbközép Orbán-kormány lejáratására, amely néhány hibás döntése ellenére, olyan jelentős gazdasági sikereket ért el, amit már az ellendrukkereink is kénytelenek elismerni. Nem csak a gazdasági mutatók igazolják az elért sikereket, de a lakosság is egyre inkább azt tapasztalja, hogy a dolgok jó irányba mennek. A „baloldali” ellenzéknek erre az a válasza, hogy semmi se jó. Közben összevissza beszélnek. Az egyik megszüntetné az extra-gyest, a másik kiterjesztené. Az egyik hazugságnak, blöffnek nevezi a rezsicsökkentést, a másik tovább csökkentené.  Korábban ők is megszavazták a Paksi Erőmű bővítését, most lehazudják akkori döntésüket. Ha az Orbán-kormány eldöntené, hogy eztán minden kilincs aranyból lesz, nekik az is kevés lenne. Megígérnék, hogy ők majd az egész ajtót aranyból készítenék.

Nehéz lenne cáfolni, hogy a rezsicsökkentés olyan plusz-jövedelmet jelent a munkavállalóknak, ami eléri, vagy meg is haladja az egy havi átlagfizetés vagy nyugdíj mértékét.  Az infláció is évtizedek óta nem látott alacsony szinten áll, ami tovább növeli a fizetések és nyugdíjak vásárlóértékét. Persze az utolsó násztáncukat járó „korszakválók” nehéz helyzetbe kerültek, mert a kormány eredményes politikájára csak dühödt, populista, hazug vádakkal tudnak válaszolni. Fújjak a maguk hazug szövegét az „orbáni diktatúráról” és a „katasztrofális gazdaságpolitikáról”, amit már saját híveik is egyre kevésbé hisznek el.   

***