Uborkaszezon és egyéb zöldségek

A "korszakváltó" őszödi beszéd kiszivárogtatása

Akár egy dél-amerikai szappanopera szövegkönyv írója is ihletet kaphatna azokból a híresztelésekből, melyek a hírhedt őszödi beszéd kiszivárogtatásáról keringenek a magyar médiában. Ez egy igazi bulvártéma a nyári uborkaszezon idejére.  Annyi embert belekevertek már ebbe az ügybe, hogy az országban lassan már kevesebben lesznek olyanok, akiknek semmi köze kiszivárogtatáshoz. A tragikus sorsú Rózsa-Flores Eduárdó személye által még kötődik is ez a történet Dél-Amerikához. Azokkal értek egyet, akik szerint nem az őszödi beszéd kiszivárogtatásával van baj, hanem inkább annak tartalmával.

Korszakváltók (Forrás: Internet)

Annak idején még sokan voltak, akik ezt a beszédet korszakalkotó igazságbeszédnek tartották. Annyiban talán igazuk is lehetett, hogy ez a beszéd pecsételte meg Gyurcsány sorsát, aki az egyik legnépszerűbb politikusból csúszott a politikai szemétdomb aljára, ahonnan már aligha van visszatérés. Az ő személye ma már tehertételt jelent mindegyik, magát baloldalinak vagy liberálisnak tartó párt számára.  Minden, a baloldalon összefogásra buzdító párt és szervezet igyekszik félrehúzódni, kihátrálni Gyurcsány mellől, de azért a Gyurcsány-hívők maradék táborát mindegyik szeretné magához édesgetni.  A DK maradék szavazótáborát ma már többnyire csak az egykori Magyar Nők Országos Tanácsának még élő tagjai képezik. Legutóbb maga Gyurcsány azzal kérkedett, hogy az őszödi beszéde korszakváltó volt. Neki is igazat kell adják, mert ez a beszéd váltotta ki azt az általános felháborodást, aminek egyenes következménye volt a Fidesz 2/3-os győzelme az 2010. évi választásokon. Ami tényleg korszakváltó volt a magyar belpolitikában.

Búcsúzik a nagykövet asszony…

 Az egyik pesti bulvárlap interjút közölt a rövidesen távozó amerikai nagykövet asszonnyal, Eleni Tsakopoulos Kounalakis-szal, aki Sacramentóban született görög bevándorlók gyermekeként. Ebben az interjúban nem annyira a kérdésre adott diplomatikus válaszok, mint inkább az alábbi, újságírói kérdésbe burkolt vélemény hökkentett meg: „Üzletasszony volt, mielőtt idecsöppent a magyarországi felfordulásba”.  Tudni kell, hogy a nagykövet asszony három évvel ezelőtt „csöppent” budapesti állomáshelyére, röviddel az után, hogy az Orbán-kormány átvette az ország irányítását. Ezért joggal gyanítható, hogy e jeles baloldali újságíró minősítése a kormányváltásra vonatkozhatott.  A nagykövet asszony válaszában nem reagált erre a vélt felfordulásra, de néhány sorral odébb már ezt válaszolta a fiaira vonatkozó kérdésre: „…közölték velem, hogy az ő otthonuk Magyarország, hogy tehetek velük ilyet, hogy elviszem őket innen? ....én nagyon hálás vagyok azért a hatásért, amit ez az ország gyakorolt a fiaimra”.   Ezzel a nagykövet asszony tulajdonképpen visszautasítja az újságírói kérdésbe burkolt állítást.

Joggal merülhet fel a következő három kérdés:

1. A jeles diplomata vajon megengedte volna, hogy egy felfordulásban levő ország gyakoroljon hatást a gyermekeire?

2. Ha ebben az országban tényleg felfordulás lenne, a nagykövet asszony fiainak okozhatna-e szomorúságot a távozás?   

3. Vajon otthonuknak neveznék ezek, a még előítéletektől mentes amerikai gyerekek Magyarországot, ha itt tényleg felfordulás lenne?

Ha ma élne Karinthy, erről az újságírói kérdésről talán ezt mondaná: „így csúsztattok ti!”

A Brezsnyev-doktrína, újratöltve

Az idősebbek még emlékezhetnek az egykori szovjet pártfőtitkár, Brezsnyev nevét viselő doktrínát. Ennek az volt a lényege, hogy a Szovjetunió csatlósállamai, az un. Béketáborhoz tartozó szocialista országok csak korlátozott szuverenitással rendelkezhetnek, ami lehetővé tette, hogy a Szovjetunió akár fegyveresen is beavatkozhasson ezen országok belügyeibe, amennyiben a szocializmus építését bármilyen belső, vagy külső veszély fenyegetné. Hát az a beavatkozás meg is történt Magyarország (1956) az akkori Csehszlovákia (1968) esetében.

A beavatkozás veszélye mostanság az új mindenható vezető erő részéről éri az EU kisebb tagországait az Európai Bizottság és az IMF irányából. Igaz, most a katonai beavatkozásra nincs is szükség,  megteszi azt az un. kötelezettségszegési eljárások rendszere is meg a Magyarországot lejáratni hivatott Tavares-jelentés,  ami tovább növelte Magyarországon az Unió ellenzőit.  Legutóbb a Magyarország ellen indított devizahitel-nyújtás korlátozása miatti kötelezettségszegési eljárás is leginkább a szélsőjobb és a magát baloldalinak hazudó MSZP érdekeit szolgálja. Hát nem édes!  Ennek a két formációnak fűződik politikai érdeke ahhoz, hogy az Orbán-kormányt a diktatúra bevezetésével vádolja. Az már csak hab a tortán, hogy legutóbb Viviane Reding igazságügyi biztos, az EB alelnöke, a zártkörű Bilderberg - találkozón állítólag azt mondta, mindent megtesz, hogy gyengítse a jövő évi magyarországi választások eredményének legitimitását. Mi ez, ha nem egy durva beavatkozás Magyarország belügyeibe? Ilyeneket az egykori szovjet külügyminiszter, Gromikó et. mondott annak idején, amikor még egy másik unió csatlósai voltunk.

Sokan emlékezhetnek még arra, hogy a brüsszeli pihent agyú eurokratáknak még arra is volt idejük, hogy „tudományosan” meghatározzák az uborka görbületének mértékét, hogy csüngjön, avagy álljon az uborka, jobbra vagy balra görbüljön.  Vagyis egy szuverén uniós tagállamnak még ebbe se lehetett beleszólása. Most már Brüsszelben is belátták, hogy ez mekkora ostobaság és hatályon kívül helyezték az uborkára vonatkozó normatív előírást. Reméljük, hogy ezt a lépést további hasonló baromság hatálytalanítása fogja követni. A egymást követő ésszerűtlen és nevetséges uniós előírások és kötelezettségszegési eljárások  előbb utóbb magának az Uniónak a létét is fenyegethetik. Mert szinte mindegyik tagállamban és a politikai színtér minden oldalán növekszik az euroszkeptikusok száma.

Ezek sorába tartozik a holland kormány legutóbbi nyilatkozata is, miszerint „az EU túlságosan is bekúszik az emberek mindennapjaiba”, ezért a holland minisztériumok, szakszervezetek és érintett intézmények összeállítottak egy 54 pontos listát, amelyben javaslatot tesznek arra, hogy milyen ügyeket kéne a központosítás helyett inkább a tagországokra bízni. 

Magas labda az ellenzéknek

Az utóbbi hetekben egyre fokozódik a magukat baloldalinak hazudó posztkommunista politikai körök Fidesz-ellenes lejárató kampánya. Sajnos, a Fidesz számos esetben hozott olyan, nem eléggé megfontolt, átgondolatlan döntést, amivel okot szolgáltatott a baloldalnak (bizonyára Ron Werber tanácsára) a nemzeti-konzervatív oldal lejáratására.  

Ilyen ügy a mostani trafik-botrány. Néhány hete az egyik péntek reggeli rádió-interjújában a miniszterelnök is foglakozott ezzel a kérdéssel, amikor kijelentette, hogy mindazok részére, akik eddig is fő megélhetési forrásként trafikosok voltak, de nem nyertek a pályázaton, jogi megoldást kell találni. Én ezt úgy értettem, hogy a pályázatok elbírálása során az arra illetékesek nem jártak el elég körültekintően. Ezt a szempontot valóban hiba volt figyelmen kívül hagyni, okot adva arra, hogy az ellenzék politikai tőkét kovácsoljon magának a nem eléggé átgondolt pályáztatás eredményeiből.  

Nem tudom, hogy mindebből mennyi az igazság, de arra mindenképpen alkalmas, hogy a nem kimondottan elkötelezett szavazók egy jelentős részét elriassza a Fidesztől. A lejárató kampány teljes gőzzel folyik, sajnos nem minden siker nélkül!  Ezért valamilyen konkrét és meggyőző megoldást kell találni a kialakult helyzet tisztázására.  

Közismert tény, hogy a választók egy tetemes része a bizonytalanok táborába tartozik. Az ilyen és ehhez hasonló híresztelésekkel éppen ezt a tömeget képes maga mellé állítani a formálódó (?) ellenzéki összefogás.  Megengedhetetlen, hogy egy aránylag másodrendű fontosságú, ráadásul rosszul kommunikált ügy miatt, az ellenzék szavazatok tízezreit kaparintsa meg. Emlékeztetnék arra, hogy a 2002-es választások előtt, két ilyen félresikerült mondatnak is köszönhetően szerezte meg a minimális többséget a magát baloldalinak nevező ellenzék (MSZP+SZDSZ).

Ezek közül az egyik volt az a sajnálatos és meggondolatlan elszólás, amit a 2002-es választások előtt tett Mikola István, amikor azt nyilatkozta, hogy ha a határon túli magyarok állampolgárságot kapnának, akkor ezek szavazataival „a Fidesz akár húsz évre is bebetonozhatja magát a hatalomba”. Ennek a szerencsétlen elszólásnak is tulajdonítható a sikertelen népszavazás is a kettős állampolgárságról.

A másik, az MSZP által ugyancsak 2002-ben felkapott ürügy a Fidesz lejáratására, a 23 millió románnal való riogatás volt. Sajnos, a Kovács – Werber „agytröszt” számítása akkor ezeket jól ki tudta aknázni és a maga javára fordítani.

Ehhez hasonló horderejű hibának tartom a mostani trafik-ügyet is. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon érdemes-e néhány tucat Fidesz-közeli vállalkozás jóindulatát trafik-koncesszióval megnyerni olyan áron, amivel több tízezernyi bizonytalan szavazót taszítunk az ellenzék táborába?

Ángyán és az új földtörvény

Egyik korábbi bejegyzésemben elismerő szavakkal méltattam Ángyán Józsefnek azt a fáradhatatlan tevékenységét, amit a magyar mezgazdaság fejlesztése érdekében folytatott.  Most pedig élesen elítélte a napokban elfogadott új földtörvényt. Ezért ki is lépett a Fidesz parlamenti frakciójából. Nem vagyok minden ismeretek birtokában ahhoz, hogy érdemben meg tudjam ítélni a földtörvény esetleges hiányosságait. Azt viszont látom, hogy a gazdák túlnyomó többségének esze ágában sincs traktoraikkal elfoglalni a Felvonulási teret, vagy félpályás útlezárásokat szervezni a törvény elfogadása elleni tiltakozásul, ahogy tették ezt a Gyurcsány-Demszky éra idején.  Vagyis megértették, hogy a törvény az uniós előírások által megszabott kereteken belül maximálisan biztosítja a magyar föld védelmét. Ha ez nem így lenne, az Unió máris újabb, ki tudja hányadik kötelezettségszegési eljárást indítana hazánk ellen.

Majomparádé az elnöki palota előtt (Forrás: Internet)

Függetlenül az új törvény esetleges hibáitól, nagyon méltatlannak tartom azt, ahogy Ángyán József nyilatkozott percekkel távozása után, korábbi pártjáról és frakciójáról, amikor azokat maffia-csoportosulásnak nevezte, összemosva az MSZP-t a Fidesszel. Szerintem ilyet egy tudományos pályán is tevékenykedő neves értelmiségi és egyben köztiszteletnek örvendő politikus nem tehet meg. Az ellenvélemény mégoly éles kifejezésének is van kulturált formája, ami akár hitelesebbé is tehetné a földtörvény elutasítók szavát. Sajnálom, hogy Ángyán József ezzel a lépésével beállt a politikai kufárok közé, akik hol a köztársasági elnöki hivatal előtt majomkodnak, hol pedig a parlamenti pulpituson hőzöngenek. Nem veszik észre, hogy magukra maradtak.