Tákolmánybíróság?

Bár még mindig az Európai Unió pénzügyi válsága sújt több tízmillió embert, Ciprustól Írországig csőd fenyegeti az euró-övezet néhány tagállamát, mégis az amerikai kongresszustól az EU Tanácsáig az egyik legnagyobb gond az, hogy a pesti hajléktalanok életvitel-szerűen lakhatnak-e az aluljárókban, vasúti várótermekben vagy némely közterületen. Természetesen nem vagyok alkotmányjogász, de mint egyszerű választópolgár, értetlenül állok a Magyarországot sújtó újabb rágalomhadjárat előtt. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság megsemmisítette többek között azt a rendeletet is, amely a lakosság túlnyomó többségének az érdekeit szem előtt tartva, rendet kívánt teremteni az aluljárókban és a leginkább frekventált közterületeken. Vajon mitől van az, hogy Európában csak Budapesten megengedett, hogy a hajléktalan emberek egy része a befogadásukra alkalmas szálláshelyek helyett, az aluljárókban lakjanak, ott fetrengjenek a saját mocskukban? Bécsben, vagy Prágában, de még Bukarestben is rend és tisztaság van, Budapesten meg szemét, mocsok és bűz. Érhetetlen, hogy az alkotmánybírósági döntés következtében, most az Alaptörvénybe kell foglalni ilyen részletkérdéseket is.

    

Nem értem, hogy az Alkotmánybíróság miért így döntött, mert szerintem nem emberjogi, hanem sokkal inkább rendészeti és közegészségügyi kérdésről van szó, és mint ilyen, a helyi hatóságok illetékességi körébe tartozik.  Jogosnak és megalapozottnak tartom a kormánynak azt az álláspontját, hogy az Alkotmánybíróság szigorúan az Alaptörvény alapján döntsön azokról a jogszabályokról, melyeket egy alacsonyabb szintű joghatóság hozott meg.  Ez egyáltalán nem jelenti az Alkotmánybíróság jogkörének a csorbítását – ahogy azt a hazai ellenzéki pártok és külföldi támogatóik állítják. Véleményem szerint alkotmányos diktatúráról beszélhetünk, amennyiben ez a grémium mindent felülbírálhat, a népszuverenitást kifejező parlamenti döntéseket még akkor is megsemmisítheti, ha azok csak az állítólagos láthatatlan alkotmányba ütköznek.  Ha ez így folytatódik, előbb-utóbb az Alkotmánybíróság egy kvázi felsőházként fog működni, függetlenül attól, hogy a testület tagjai melyik pártnak köszönhetik magas pozíciójukat.  Úgy vélem, hogy ebben a helyzetben, éppen az Alkotmánybíróság tekintélyének megőrzése miatt is szükség van az Alaptörvény negyedik módosítására. Egyébként az emberek szemében a testület olyannyira komolytalanná válhat, hogy akár Tákolmánybíróság nevet is rásüthetik, ami már tényleg alkalmatlanná tenné a „fékek és ellensúlyok” szerepének a betöltésére.     

Az ellenzéket támogató külföldi bal-liberális sajtó és Magyarország iránt ellenséges amerikai és uniós vezető körök Orbán-diktatúrát vizionálnak. Egyesek szerint „a magyar demokrácia ablakára máris rácsokat csavaroz a Fidesz”. Csodálom ezt a kitüntetésre érdemesült bal-liberális szóvirágot! Ha itt valóban már diktatúra kiépítése folyna, régóta nem lennének betörések és fosztogatások, nem lenne színesfém-lopás, nem lennének illegális szemétlerakó helyek, a középületeket, műemlékeket és a tömegközlekedési eszközöket nem rongálhatnák és mocskolhatnák össze a graffitisok, stb. Annyi kormányellenes civil szervezet és pártocska se lenne, akik hol intézmények és gazdasági létesítmények bejáratait vonják blokád alá, hol pártszékházat rohannak le, hol pedig egyetemi tantermeket foglalhatnak el háborítatlanul. Közben nemhogy szemkilövetés nem történik  -  mint Gyurcsányék regnálása idején 2006-ban  -  de még egy pofon se csattan el a rendfenntartó erők részéről.  Bezzeg 2006-ban egyik jogvédő szervezet se emelte fel szavát, mint ahogy teszik ezt most. Mi ez, ha nem a kettős mérce alkalmazása? Persze az okokat nem nehéz kitalálni. Az fáj nekik, hogy a mostani magyar jobbközép kormány a válság következményeit nem kizárólag a lakosságra hárítja, hanem a bankokra és néhány multinacionális, leginkább energiaszolgáltató cégre. Számomra teljesen érhetetlen, hogy éppen egy magát baloldalinak tekintő párt azon sajnálkozik, hogy a kormány segíti a deviza-hiteleseket, emeli a minimálbért és a nyugdíjakat, csökkenti a lakosság rezsi-költségeit, számos esetben csökkenti, vagy akár teljes egészében át is vállalja az önkormányzatok adósságát. Miközben egy elkötelezett „nagy demokrata”, az állítólag baloldali Szanyi-kapitány, középső ujjával mutogat a parlamentben és akárcsak elvtársai, szociális érzéktelenséggel vádolja a kormányt.

Minden híresztelés ellenére, szerintem a magyarországi médiában még ma is szocialista túlsúly van. Gondolok itt nem csak a még mindig legnagyobb példányszámban megjelenő, a letűnt kommunista diktatúra idejéből itt maradt Népszabadságra, a legtöbb megyei napilapra, az összes gazdasági napi- és hetilapra, a legnagyobb példányszámban megjelenő bulvár-napilapokra, a két legnagyobb szórakoztató kereskedelmi TV-csatornára és a két legnagyobb internetes hírportálra is. Ezek mind a baloldalhoz kötődő véleményformálók irányítása alatt állnak.  Ez aligha fordulhatna elő, ha Magyarországon jobboldali diktatúra kiépítése folyna.

Nagyon meglepett, amikor Mesterházy a napokban az Unió székhelyén, Brüsszelben azt bizonygatta, hogy az MSZP nem támogatna semmilyen Magyarország ellen hozandó büntető eljárást vagy az uniós pénzek megvonását. Pedig az ország  -  és nem a kormány  -  érdekeinek védelme pártállástól függetlenül, teljesen természetes magatartás kellene legyen, még a legnagyobb ellenzéki párt részéről is. Az a tény, hogy az MSZP elnöke mégis szükségesnek tartotta ennek hangsúlyozását, azt jelenti, hogy eddig bizony ezt nem így tette.  Gondoljunk csak Gurmai Zita, Göncz Kinga vagy Tabajdi Csaba uniós parlamenti képviselők szerepléseire, ahol számos alkalommal saját hazájuk elleni eljárások mellett emeltek szót. Ha átnézzük az imént felsorolt ellenzéki médiumokban megjelent tudósításokat, jól látható, hogy milyen öröm töltötte el őket, amikor a nyugati sajtóban és szervezetekben Magyarországot becsmérlő, vagy lejárató vélemények jelentek meg, vagy hangzottak el. Kimondottan hisztérikus káröröm töltötte el őket, amikor arról számolhattak be, hogy csökkent a hazai idegenforgalom, az országot természeti csapás érte, valószínűleg nem szüntetik meg a hazánk elleni túlzott-deficit eljárást, vagy az, hogy Kövér Lászlót nem fogadta a bajor parlament elnöke. Ezek, a magukat baloldalinak hazudó ellenzéki erők, igyekeztek politikai tőkét kovácsolni még az országot ért múlt heti hóviharból is. Ez egy olyan sajátos „hungarikum”, ami aligha fordulhatna elő bármelyik más európai országban. Ha más nem is, az „Orbán-rezsim” leváltásának óhaja mellett, ez a káröröm köti össze az immár tucatnyinál is több, olykor egymással is acsarkodó baloldali-liberális szervezetet és pártot. Ha netán ezt bárki is szóvá teszi, fölényeskedő mosollyal és legyintéssel állítják, hogy „óh, dehogy!”

                                                                                   Bajnai magánrepülőgépe (Forrás: Internet)        

 

Máris jól érzékelhető, hogy minden korábbinál mocskosabb választási kampány elé nézünk. Ennek egyik jele az is, hogy éppen tegnap abban a rendkívüli „megtiszteltetésben” részesülhettem, hogy telefonon felhívott maga Bajnai Gordon.  No, nem személyesen, csupán   „magyar (gép)hangján”, ahol az Orbán-kormány mielőbbi megdöntéséhez kérte támogatásomat. Pedig még több mint egy év van a választásokig. Nagy bajban lehet ez a gordonka, ha máris ennyire nyüzsög, mert mint azt a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményei mutatják, az Elnyűtt-2014 tovább csúszik lefelé a lenini úton…  De magánrepülőgépén akár el is repülhetne….