Székelyzászló és Vox populi

 Romániában a székelyzászló miatt kialakult feszültség, korábban nem tapasztalt figyelmet kapott az ottani médiumokban. A lapok hasábjain, a TV csatornák politikai vitáiban és az internetes portálokon zajlik a vita pro és kontra. Neves román publicisták fejtették ki véleményüket, nem csak zászló-ügyben, de ennek apropóján sokkal szélesebb kört felölelő témák is szóba kerültek. A távolabbi múlt és a mai idők eseményein túl, (pl. a dákó-román elmélet, vagy kolozsvári Bolyai Tudományegyetem felszámolása) különös figyelmet kaptak a kisebbséget közvetlenül is érintő aktuálpolitikai kérdések.

Szerintem a nagy média-felhajtás inkább az ottani magyarság számára volt hasznos, mert ekkora nyilvánosságot talán soha nem kapott még a romániai médiában a magyar kisebbség ügye.  Vagyis a székelyzászló körül kirobbantott vita főként arra szolgáltatott ürügyet, hogy terítékre kerüljenek olyan fajsúlyos kérdések, mint Székelyföld autonómiája, a tervezett alkotmánymódosítás és az ország régiós felosztásának a kérdése. Ez utóbbi különösen hátrányosan érintheti a Székelyföld tömb-magyarságát, amennyiben Kovásza, Hargita és részben Maros megyéket egy nagyobb, román többségű régióhoz csatolnák, vagy megosztanák Székelyföld tömb-magyarságát.

Az számos internetes publicisztika közül, a Realitatea hírcsatorna internetes oldalán megjelent Dorin Petrişor írását és a hozzáfűzött kommenteket választottam ki és fordítottam le magyarra. (A fordításban előforduló stilisztikai hibákért elnézést kérek, de inkább a szöveghűséget tartottam szem előtt). Hasonló megértéssel és empátiával viszonyulnak az erdélyi magyarságot foglalkoztató témákhoz Lucian Măndruţă vagy Sabin Gherman ismert publicisták is. Ezekből az írásokból kitűnik, hogy elsősorban a véleményformáló román értelmiségiek egy része kezdi megérteni, hogy az európai viszonylatban is jelentős magyar kisebbséget milyen hátrányosan érinti Románia alkotmányának első paragrafusa, mely szerint „Románia egységes nemzetállam”. Meglepett, hogy a román kommentezők közül milyen sokan elfogadhatónak is tartják még Székelyföld autonómiáját is, nem látnak benne olyan kivetnivalót, ami sérthetné Románia szuverenitását.

 

A korábbi időkre jellemző nacionalista retorikával szemben, ma már egyre több olyan román ember véleményével lehet találkozni, akik egyet értenek a magyar kisebbség jogos igényeinek teljesítésével, beleértve az autonómiát is. Olyanok is megértéssel viszonyulnak az erdélyi magyarságot foglalkoztató kérdések iránt, akiket korábban nem foglalkoztatott ez a téma.  A székelyzászló-vita akkora publicitást kapott, amit semmilyen sajtókampánnyal sem lehetett volna elérni. Azt hiszem, hogy már a román kormány is rájött, hogy a székelyzászló ellenes hecckampányával nem a kívánt célt érte el, ennek inkább ellenkező hatása lett. Ugyanis a román közvélemény nem csak a romániai magyar kisebbség jogos igényeit ismerhette meg, de tudomást szerezhetett határon-túli (elsősorban magyarországi) román kisebbséget megillető olyan kedvezményekről is (román zászlóhasználat, nemzetiségi önkormányzati rendszer, szabad nyelvhasználat, stb.), amikkel a romániai magyarság nem, vagy csak részben rendelkezik. Az web-oldalakon számos olyan fénykép is megjelent, melyen az látható, hogy a románok által is lakott magyarországi települések közintézményeire ki van tűzve nem csak a magyar és uniós zászló, de a román zászló is. (Méhkerék, Battonya, Gyula, Bedő, stb.)  Ez egyben válasz azokra a szélsőségesen elfogult véleményekre, melyek szerint „bezzeg Magyarországon börtönbe zárnák azt, aki ki merné tűzni a román nemzeti lobogót”.   Magyarország nemzetiségi politikáját ennél jobban nem is lehetett volna megismertetni és népszerűsíteni a román (elsősorban nem erdélyi) közvéleménnyel. Közismert, hogy nem csak a letűnt diktatúra, de a mostani hivatalos politika is, gyakran azzal a megtévesztő mondattal próbálja elfedni a magyar kisebbséget ért sérelmeket, mely szerint „Romániában a magyar nemzeti kisebbség az európai átlagot meghaladó jogokkal rendelkeznek, ezért alaptalan újabb jogokat követelni”.
 

Azt a tényt, hogy valóban megnőtt a románság részéről az érdeklődés, nem csak a romániai magyarság, hanem általában a román – magyar kapcsolatok alakulása iránt, bizonyítja az is, hogy milyen népszerű lett a bukaresti MaghiaRomania blog. A Nagyváradon megjelenő Erdélyi Riport egyik legutóbbi számában olvashattunk arról, hogy a magyarok egyik legnagyobb barátjaként könyvelheti el magát a bukaresti Sever Ioan Miu, becenevén Olahus, a blog alapítója és szerkesztője. Önkéntes csapatával a romániai magyarok mindennapjait olvasói elé tárva adja meg a lehetőséget arra, hogy a két közösség megismerje és elfogadja egymást. Akit érdekel, az alábbi linken elérheti a cikket:

 http://www.erdelyiriport.ro/ahol-a-rom%C3%A1n-iubeste-pe-magyar-r-798.html

Dorin Petrişor írása és a hozzá fűzött kommentek, eredeti román nyelven, az alábbi helyen érhetők el:

http://voxpublica.realitatea.net/politica-societate/ungurul-are-dreptate-romania-este-un-stat-multinational-89933.html

Ungurul are dreptate, România ESTE un stat multinaţional vezi toate articolele de Dorin Petrisor 08 Feb la 12:15 148 comentarii 7746 vizualizari.

 Fordítás magyar nyelvre:

Dorin Petrisor

A magyarnak igaza van: Románia egy soknemzetiségű állam.

Egy új hisztéria-hullám söpör végig hazánk táján: a székelyek saját zászlójukat használják, náluk odahaza. Egyébként teljesen törvényesen, ahogy arról egy bíróság döntött.  Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor „olajat öntött a tűzre” azzal, hogy jóhiszeműen azt merészelte kijelenteni, hogy Románia egy soknemzetiségű ország.

Erre a szolgálatos hazafiak felugrottak, mintha bolha csípte volna őket.  Tagadják a nyilvánvaló tényt úgy, mintha másvalaki Newton törvényeit tagadná. Teljesen nyilvánvaló, hogy Románia egy soknemzetiségű ország. Még Răzvan Orăşanu városlakó is, aki egyébként alkotmányos érvekre támaszkodik, kezdeményezhetne egy törvényt, akár alkotmányos jellegűt is, de az nem helyettesítheti a valóságot.

A közismert meghatározás szerint, a nemzet „az emberek olyan történelmileg kialakult, a közös nyelven, területen, a gazdasági életen és mentális tényezőn alapuló stabil közössége, amely rendelkezik különleges kulturális sajátosságokkal is.”

Vajon megfelel az erdélyi magyar közösség ennek a meghatározásnak? Teljesen nyilvánvaló, hogy igen. Sőt, Erdély történelme, kultúrája alapvetően magyar, legalább a majd száz évvel korábbi időpontig. Ez szembeötlő bárki számára, aki meglátogatatja az erdélyi városok központját.  Ezen túlmenően, a középkori történetírás szerint tény, hogy a Kárpátokon-túli román fejedelemségek megalapítása magyar királyok kezdeményezésének köszönhető.  Erdélyből indult el úgy Negru Voda, mint Dragos is, mielőtt Valahiában (Oláhországban), illetve Moldovában „kötöttek” ki. Sőt, mi több, először Erdélyben használtak a románok latin betűs írásmódot, ugyancsak a magyarok által uralt Erdélyben tudatosodott bennük etnikai származásuk (ebben kevésbé releváns a Habsburg-dominancia, mert a felvilágosult II. József idején, a helyi politikai elit magyar volt).

Utóiratok:

PS 1. Azok a lelki szegények, akik abba kísértésbe esnének, hogy összehasonlítsák a romániai magyarságot a Franciaországba betelepült észak-afrikaiakkal, vagy a németországi törökökkel, megismétlem a nemzet hivatalosan elismert (román!) meghatározását, mely szerint a nemzet „emberek történelmileg kialakult stabil közössége”.

PS 2. Két évszázad modern fejlődésére volt szükség ahhoz, hogy az erdélyi románságot nemzetnek ismerjék el. Ezek után mit tegyünk, tagadjuk az emancipációt és csirkefogóként azt válaszoljuk a mai magyarságnak, hogy „kuss nektek!”

 Kommentek a fenti cikkhez (válogatás):

(Megjegyzések: A szélsőséges hangvételű, vagy magyarok által írt véleményeket figyelmen kívül hagytam. A zárójelben szereplő első számjegy az eredeti kommentek sorszámát jelenti. Az illusztrációk nem szerepelnek az eredeti szövegben.)

1. Mures (113/ 2013-02-09 11:55:51)

Mondja már meg valaki, ha az alkotmány értelmében "Románia egységes nemzetállam”, akkor miért szerepel minden alkalommal a választási listákon közel 20 nemzetiség?  Miért háborodnak fel tisztelt vezetőink a székely zászló miatt, amikor ugyanakkor nekik joguk van ahhoz, hogy román zászlót adományozzanak más országok tartományainak, amit a TV adásaiban is láthattunk. Egy más példa: választott vezetőink hatalmas botrányt csaptak amiatt, hogy az erdélyi magyarok kettős állampolgárságot kaptak. Ezzel szemben egy mukkot se hallottunk akkor, amikor a moldovaiak román állampolgárságot kapnak…  Akkor megkérdezem, mitől van az, hogy ma megtiltok valamit, amit másnap magam is megteszek. Hogy is van ez??

  

2. Old Aurel (114/2013-02-09 12:40:20 )

Én, erdélyi románként, azt tanácsolom, maradjatok veszteg, mert mi románok és magyarok békében élünk, a politikusok azok, akik a viszályt szítják. Azt gondoljátok, hogy a magyarok elveszik Erdélyt, …ha ha ha, mert ha ez mégis megtörténne, kénytelenek lennének Magyarországot soknemzetiségű állammá nyilvánítani, akkor pedig legrosszabb esetben is lenne 3 olyan állam, ahol a hivatalos nyelv lenne a román is (Románia, Moldova, Magyarország). Mindez képtelenség, térjetek észhez, NE HAGYJÁTOK MAGATOKAT FÉLREVEZETNI!

3. Urbanie (112/2013-02-09 10:56:56 )

Bátor cikk. Az az igazság, hogy félünk a dolgokat nyíltan, fölösleges előítéletektől mentesen megtárgyalni egy olyan világban, melyben amúgy se lehet a globalizáció felé való menetelést megállítani. Általában csak addig vitázunk, ameddig fel nem idegesítjük magunkat. Újabban már csak a TV-vel beszélgetünk…. 

4. Hombre (111/2013-02-09 10:56:07 )

A problémát a szegénység és a kilátástalanság jelenti. Minden közösségnek nem csak joga, hanem kötelessége is saját jelképeit használni, amennyiben van nekik. Csak a mélyrománok háborodnak fel, az igazi erdélyiek ismerik a történelmet és nap mint nap láthatják a magyarok és a szászok által létrehozott műemlékeket. Ezeket kétségbe vonni, neveletlenség. Ne feledjük, hogy a román irodalom nagyjai (….) Magyarországon (Erdélyben) nőttek fel és nevelkedtek, de Eminescu költeményei sem Moldovában, hanem Erdélyben jelentek meg. Azt se feledjük, hogy a magyarok és a székelyek azok, akik már több mint 1000 éve itt élnek. A „román” megnevezés is legelőször Erdélyben jelent meg a XIX. század derekán, valószínűleg azért, hogy megkülönböztessék őket a moldovai és havasalföldi vlahoktól (oláhoktól). Adjatok több autonómiát a közösségeknek, hogy eltűnhessen egy maroknyi, ideiglenesen hatalmon levő ember által gyakorolt központi irányítás és akkor minden jobb lesz.  (….) Amikor még senki se tudhatta, hogy itt valamikor Románia lesz, Orbán Balázs (és nem Tamási Áron, ahogy az eredeti szövegben szerepel), már használta a Székelyföld leírása kifejezést. Ha betiltják a helyi szimbólumok használatát, attól még a kormány emeli a gáz és az áram árát….és nem úgy, mint Magyarországon, ahol csökkentik ezek árát, annak ellenére, hogy az országnak nincsenek saját energiaforrásai. Gondolkozzunk el hideg fejjel, hogy is lenne jobb a többségnek, ne hagyjuk, hogy a szolgálatos hazafiak verjék a habot!

  

5. rk (105/2013-02-09 08:51:33 |)

 LEGYEN ROMÁNIA EGY VIRÁGZÓ ÁLLAM

Ha tudnánk, már rég megtehettük volna…  Sajnos, manapság erre kevesebb esélyünk van, mint bármikor korábban, mert Románia egy olyan csődbe jutott ország, amely ki van téve a Nyugat kénye-kedvének, mely arra adja a pénzt, hogy kifizethessük a nyugdíjakat és a fizetéseket, amiért cserébe arra köteleznek bennünket, fogadjuk el azt, hogy a nyugatról jött üzletelő sakálok  kifosszanak bennünket. Arról nem is beszélve, hogy népesedési szempontból a románság kimerült, a szaporulat arra sem elegendő, hogy a természetes fogyást ellensúlyozza. Ezt csak tetőzi az a szörnyű, iszonyatos sajátosságunk, hogy a népet behálózzák a vallásos babonák mindazzal a rosszal, ami ezzel jár, ugyanakkor nem részesülünk azokból az előnyökből, amit boldogabb országokban a vallásosság jelent: az egészséges demográfiai helyzetet és egy olyan társadalmi struktúrát, amelyben a klasszikus család egy általánosan elfogadott intézmény. (….)  Egy olyan ország, melyet olyan hiénák vezetnek, akik azoknak a szerencsétlen, egyszerű embereknek a bőrét is lenyúzzák, akik nem részesülhetnek sem tisztességes oktatásban, sem elérhető, minőségi egészségügyi ellátásban. Gyakorlatilag ez egy Európa közepén levő, harmadik-világbeli ország. 

 6. Barbu Ilie (73/2013-02-09 00:17:23 )

Tiszteletem, Dorin Petrisor!

Egy kényes pontot érintett. Sajnos, sokan meggondolatlanul beszélnek. Lehetséges, hogy lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy sokkal jobb dolgunk lenne egy Romániától független Erdélyben, vagy akár Magyarország részeként is (itt most azokra a románokra gondolok, akikkel itt élünk együtt, és nem azokra a nagyszájúakra, akik (külön/félre)állnak és a klaviatúra előtt vitézkednek). Furcsának tűnik? Miért? Nem akarunk mást, mint hogy legyenek rendben levő iskoláink és korházaink, jó útjaink, autópályáink ahhoz, hogy gond nélkül közlekedhessünk. Így pedig mink van? Vannak korrupt politikusaink, akik el akarják terelni a figyelmünket a lopásaikról és az olyan hamis, mondvacsinált botrányokról, mint amilyen a székely zászló ügye. Vannak elsikkasztott pénzek, műkincs tolvajok, és a romá(no)król szóló rossz hírünk a világban. 

Úgyszintén van egy jövevények által szennyezett Erdélyünk, akik éhség-vonatokkal jöttek ide más tájakról. Ők azok, akik el sem tudják képzelni azt, hogy valamikor itt jobb világ volt, ami az ő bejövetelükkel, valamit a szászok és a magyarok eltávozásával szűnt meg. A szomszédom mondta: Építhetünk bármilyen nagy és magas templomokat, de régebbieket nem!

7. Alec (47/2013-02-08 19:38:21 )

Petrisor úr cikkében kifejtett vélemény bírálónak azt szeretném javasolni, ahelyett hogy feltüzeljék magukat, tájékozódjanak Románia 1858 – 1948 közötti 90 év jól dokumentált történelmét illetően.

A mi hazánk nem egy nemzetállam, hanem többnemzetiségű, ahogy azt (Kelemen) Hunor úr állítja. Arra kérem azt az olvasót, aki azt állítja, hogy Románia népességének 90%-a román etnikumú, nézze meg az 1930 évi népszámlálás adatait, amikor az akkori Nagy Románia lakosainak száma 18.057.028 fő volt, amiből 71,9 % volt román nemzetiségű. A többiek pedig:

magyarok – 1.425.507 (7,9%),
németek – 745.421 (4,1%),
zsidók – 728.115 (4,0%),
rutének – 582.815 (3,2%),
oroszok  – 409.150 (2,3%),
bulgárok – 366.384 (2,0%),
cigányok – 262.501 (1,5%),
törökök – 154.772 (0,2%),
szerbek, horvátok és szlovének – 51.062 (0,3%),
lengyelek – 48.310 (0,3%),
görögök – 26.425 (0,1%).

  

A felsorolt népesség nagy részét a zöld asztalnál veszítettük el, ugyanúgy, ahogy korábban megkaptuk őket  -  gondolok itt Moldáviára, Észak-Besszarábiára és Bukovinára, vagy Dél-Dobrudzsára (Cvadrilater)  -  míg másokat arra kényszerítettünk, hogy elmenjenek.

Többségi nemzetként azért kellene szégyenkezzünk, hogy a más etnikumú román állampolgárok azért mentek el, mert nem érezték otthonuknak ezt az országot.

Akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a nemzetállamot oly forrón szerető zöld románok véleménye ellenére, oly sokan menekülnek el innen, mint a legyek.

Kérdezem azoktól, akik egyet értenek azzal, ahogy az ország vezetői jól kezelték Székelyföld helyzetét, úgy gondolják-e hogy a moldovai románok, oroszok, rutének, gagauzok, tatárok, kazakok érdekében áll-e, hogy egy olyan államhoz tartozzanak, mint amilyen a mienk?

 8. Barbu Ilie (36/2013-02-08 18:35:42 )

 Valószínűnek tartom, hogy Gyulafehérváron ugyanabban a várban ugyanazon oknál fogva létezik két templom, egy római katolikus és egy román ortodox. Csakhogy a két templom építése között eltelt pontosan 900 (kilencszáz) év.

Azok számára, akik nem ismerik ugyanolyan jól a történelmet, mint a Konzervatív Farkas (egy másik kommentező), hozzátenném, hogy nem a román ortodox templom a régebbi.

A dákó-román kontinuitás kérdése egy kommunista találmány, amiben csak mi románok hiszünk, de másutt mindenütt a világon, bármelyik egyetem történelem-karán csak mosolyognak, amikor erről az elméletről hallanak.  Normális dolog, hogy minden nép igyekszik igazolni jelenlétét, csakhogy…. De hát nem ez volt a téma, hanem a székelyek. Hogy békében élhessenek és dolgozhassanak. Lehet, hogy be tudják majd bizonyítani politikusainknak, hogy Románia közepén létre lehet hozni egy kis Svájcot, de csak azzal a feltétellel, hogy dolgozz, és ne lopj. Csak ennyi az egész.

 9.  uck (21/2013-02-08 15:56:50 )

Arra lennék kíváncsi, hogy nekünk, mint nemzetnek, mennyi időre lenne szükségünk ahhoz, hogy kidugjuk a fejünket a földből, tükörbe nézzünk  és megállapíthassuk, mennyire együgyű kell legyen egy nemzet és egy állam ahhoz, hogy az alkotmányának már első sora hazugság legyen.  A román alkotmány 1. cikkelyének, melyhez oly vakon ragaszkodnak, nincs semmi értelme. A király meztelen! Ez mindenki számára világos kell legyen, hacsak nem visel szemellenzőt. De mi haragszunk azért, ha egyesek kinevetnek bennünket és úgy kezelnek, mint valami barlanglakókat. Amikor az ország közepén két és fél megye magyar ajkú lakosságának aránya több mint 80%, hogy a fenébe lehet az ország alkotmányának első cikkelyét azzal kezdeni, hogy Románia egységes nemzetállam. Egy gyerek számára is világos, hogy ez egy hazugság. Ez egy enkláve, és az is marad. A szó valódi értelmében persze sohasem fog románná válni. Akkor, amikor a demokrácia és a szabadság az Európai Unió alapkövei, meddig képzelhetjük magunkról, hogy betömhetjük egy egységes, saját hagyományokkal rendelkező közösség száját, akik tudják mit akarnak és bizonyítottan már több mint 800 éve ott laknak, de egy adott pillanatban arra ébredtek, hogy már egy másik országba csöppentek, anélkül, hogy bárki is kikérte volna a hozzájárulásukat. Etnikai szempontból már évszázadok óta ez egy kompakt, egységes terület. El tudja-e képzelni bárki, hogy ha ez a terület autonómiát kapna, akkor kevésbé lenne román, mint manapság? Akkor pedig miért ne adnánk meg nekik azt, amit szeretnének? Boldogabbak vagy gazdagabbak leszünk mi attól, ha ez a térség egy etnikum-közi feszültség tűzfészke marad? Világos kell legyen mindenki számára, hogy ezt a székelyek által lakott területet a zöld asztalnál ítélték oda Romániának a nagyhatalmak és közel 100 éve nem tudják, mit is kezdjenek vele. Olyan, mint egy forró kő, amit egyik tenyeréből a másikba tesz, de eldobni mégsem akarja, nehogy másvalaki felvegye. Nem adom oda, amit kaptam, abban bízva, hogy egyszer majd csak kihűl. De sohasem fog kihűlni. Továbbra is egy lappangó feszültségforrás marad.

Istenemre mondom, nem tudom, hogy kinek jó ez így. A valóságtól mennyire elszakadt az, aki a több szabadságra és autonómiára vágyó, évszázadok óta ott élő embereknek unos-untalan csak azt ismételgeti, hogy az a terület ahol ének, az román föld.  Arra vagyok kíváncsi, hogy az a román ember, aki ott megfordul, valóban azt érzi, hogy az ott román föld? Meggyőződésem, hogy föltétlen szükséges lenne, hogy a román társadalom nyíltan megvitassa ezt a kérdést, mert előbb vagy utóbb, szembe kell nézzünk a valósággal. Legyen időnk felkészülni és ne kelljen váratlanul szembesüljünk vele.

A román többségű területek mindennapi gondokkal és a szegénységgel küzdő lakói, boldogabbak lesznek attól, hogy Székelyföld lakói kapnak egy ütést a fejükre. Szebb lesz attól az életük, elfelejtik a gondokat. Ez egy kemény, hisztérikus propaganda eredménye. Ez vajon normális?  Tegyük fel, hogy a magyarok rosszak, irredenták, bajuk van a románokkal, de mi arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy ugyanilyenek legyenek. Ők szélsőségesek, mi pedig hazafiak. Mindennek a teteje, hogy ők pont fordítva látják. Kerülgetjük a kérdést, mint macska a forró kását. Mindenki arra törekszik, hogy hangosabban üvöltsön a másiknál. Nevetséges lenne, ha nem lenne siralmas az, ami történik.

10. Gurzu Petru  (118/2013-02-09 14:10:14 |)

Egy román tudós vallomásai.

I. P. Bratianu könyve, mely első ízben amerikai kiadásban jelent meg Erdély és a román – magyar probléma címmel, később pedig a torontói Magyar Élet c. lapban magyar nyelven is 1980.03.01-én, egy nagyon tisztességes, humanista tudós véleményét tükrözi.

A marxista szocializmustól a nemzeti szocializmusig. Ceausescu idején.

Büszke románnak tekintem magam, de mindenekelőtt arra vagyok büszke, hogy erdélyi román vagyok. Őseim vlahok (oláhok) voltak, ami pásztort jelent, és akik mintegy 1000 évvel ezelőtt juhaikkal elindultak Észak felé valahonnan a mai Albánia környékéről, biztosabb életkörülményeket keresni.

Nagyon helytelen, hogy politikai megfontolásokból a román tudósok a románok eredetére vonatkozó olyan mesét találtak ki, mely szerint Erdély földjén bennszülöttek lennénk. Ezen a tájon mi csupán mintegy 600 éve élünk, de büszkék vagyunk arra, hogy a magyarokkal és szászokkal együtt, akik a mi megjelenésünk előtt is már itt éltek, átvehettük a nyugati kultúrát és az európai népek családjának tagjai lettünk. Így jött létre a világon egyedülálló erdélyi kultúra. Az itt élő népek egymáshoz illesztették sajátos kultúrájukat, melynek következményeként létrejött az erdélyi kultúra. Mindig abban reménykedtünk, hogy a három nemzet egymásra találásának következtében megvalósul egyszer a nagy álom: Erdély, mint a kelet Svájca. De sajnos ez az álom még nem teljesült. Az II. Világháború előtt, a fasiszta Németország egymás ellen uszította Erdély nemzetiségeit, hogy ezután kihasználja az egymás ellen szított gyűlöletüket. A háború után  -  annak ellenére, hogy az úgynevezett „szocialista alkotmány” biztosította a nemzetiségek közötti egyenlő jogokat  -  a totalitárius rendszer egy kemény, elnyomó politikát kezdett folytatni.  Ez az elnyomó politika különösen drasztikus módszert vezetett be 1956 után, amikor az erdélyi magyarságot azzal vádolták, hogy szimpatizál az 1956-os magyar Forradalommal. Az első lépés az volt, hogy megszüntették a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet, melyet összevontak a kolozsvári Babes egyetemmel.

Az összevonásnál magam is jelen voltam és együtt szenvedtem magyar kollégáimmal, amikor Ceausescu félbeszakított minden beszédet, mely kiállt a Bolyai Egyetem függetlensége mellett. Egy volt kollégám és jó barátom, Szabédi László öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni a kihallgatásokat, melyeket azért folytattak ellene, mert megkísérelte megvédeni a Bolyai egyetem függetlenségét. Az évek során több száz magyar professzort és egyetemi hallgatót bezártak Ceausescu börtöneibe, vagy öngyilkosságba kergettek azért, mert volt bátorságuk tiltakozni a nemzetiségi elnyomás ellen.

 1956 – 1962 között, több mint 2000 magyar nyelvű iskolát olvasztottak be román iskolákba, ahol ezek részlegeivé váltak. Az 1956 évi pártkongresszuson nagyon világosan kifejtették: Románia egy nemzetállam, melyben az egységes román nemzet él. Ezzel a nyilatkozattal a „szocialista” Románia egy szocialista nemzetállammá vált, élén Nicolae Ceausescu diktátorral.  A szocialista diktatúra módszerei a fasizmus módszereihez hasonlítanak. Az úgynevezett dákó – román teória értelmében, csak a románoknak lehet joga ehhez a földhöz, a többi nemzetiségiek (vagyis kb. 5 milliónyi lakos) csupán jövevények, akik érjék be azzal, hogy megtűrik őket.

Hogy teljesen megsemmisíthessék az erdélyi magyarság ezeréves történelmét és kultúráját, a Ceausescu-rezsim rendeletet adott ki, mely szerint államosítják a római katolikus egyház tulajdonában és a magánkézben levő irattárakat. Minden fontos, jelentős dokumentumot összegyűjtöttek és ismeretlen helyre szállítottak. A soviniszta düh kiterjedt a magyar temetőkre is, melyeket szétromboltak, nehogy az ottani sírkövek emlékeztessenek Erdély múltjára.

 Minderről olyan román humanistaként írok, aki szenved a mai román rezsim elnyomó politikája miatt, mely népirtáshoz hasonlítható. Mindezt erdélyi románként azért írom meg, mert mélyen érintett Szikszai Jenő és Kuthi Lajos brassói magyar tanárok tragédiája, akiket azért gyilkoltak meg a szekuritáté pincéiben, mert harcoltak a romániai magyarság jogaiért. Minden tiszteletem Király Károlyé, aki harcolt az erdélyi magyarság jogaiért, akiknek a segélykiáltásait neki sikerült kijuttatni Nyugatra.

 Hiszek Erdély jövőjében, hiszem, hogy egyszer majd ez a három nemzet (magyar, román és német) egymásra talál, és együtt létrehozzák a Független Erdélyt, ami az Európai Egyesült Államok tagja lesz.

***