A kolozsvári Canossa

Előző bejegyzésemben a 2004. decemberi 5.-i népszavazást megelőző szégyenletes MSZP kampánnyal foglalkoztam. Ezt a témát vagyok kénytelen folytatni, az azóta bekövetkezett események miatt.

Mint közismert, január közepén, az MSZP elnöke, Mesterházy Attila a kolozsvári ötcsillagos City Plaza Hotelben rendezett sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy „az MSZP új alapokra kívánja helyezni a külhoni magyarsággal kapcsolatos politikát. Elismerte, hogy a nemzetpolitika sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott kellő hangsúlyt, ezért jogosan kritizálták a baloldalt Magyarországon és a határon túl kárt okozva ezzel a magyar-magyar kapcsolatoknak és olyan érzést keltve, amely joggal sértette a határon túl élő honfitársainkat. Ez téves politikai döntés volt, amiért elnézést szeretnék kérni mindenkitől, akit ezzel megsértettünk (Krónika)”. De Mesterházy mindjárt hozzátette: „2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai kérdésre rossz választ adott”. Vagyis rögtön igyekezett kimagyarázni az akkori „rossz válasz” okát. Nagyon sokan talán már nem is emlékeznek arra, hogyan is hangzott ez a népszavazásra feltett „rossz” kérdés. Ezért felidézem:  „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

 

Csókosok (fotómontázs).             Forrás: Internet

Emlékezzünk csak, az OVB többször is visszautasította a Magyarok Világszövetsége által egyszerűbben megfogalmazott kérdést, amin addig változgatott, amíg végül a fenti szöveget elfogadta és beterjesztette az Országgyűlésnek.  Az MSZP és SZDSZ által irányított testületben lett volna lehetőség arra, hogy a népszavazáson feltett kérdés az MSZP igényeinek is megfeleljen. De akkor ezt még jónak tartották. Vagyis Mesterházy finoman szólva is csúsztat!

Miért is ne lehetett volna erre a kérdésre jó választ adni?  A népszavazáson nem arról kellett volna dönteni, hogy legyen-e kettős állampolgárság vagy sem, hanem csak arról, hogy majd az Országgyűlés alkosson erre vonatkozó törvényt.

Az MSZP jeles politikusainak a kolozsvári vizit óta tett nyilatkozatait figyelembe véve, Mesterházynak akkor sem lehetne megbocsátani, ha négykézláb járná körül a kolozsvári Főteret úgy, hogy közben hamut szór a fejére.

                                                                       Az MVSZ levele

2004 tavaszán zajlott a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett aláírás-gyűjtés, ami után mintegy 474.000 aláírást hitelesített az Országos Választási Bizottság (OVB). A Bizottság határozatban mondta ki, hogy teljesült annak feltétele, hogy a kettős állampolgárság kérdésében kötelező, ügydöntő népszavazásra kerüljön sor. Az akkori aláírás-gyűjtésben magam is részt vettem, így volt alkalmam megtapasztalni, hogy még az Erdélyből elszármazottak egy része is megtagadta az aláírást. Történt ugyanis, hogy 2004 májusában, mintegy 200 Nagyváradról áttelepült honfitársunk gyűlt össze a hagyományos siófoki összejövetelen, a MÉNKŐ-n.  Arra számítottam, hogy a találkozó résztvevőinek többsége fenntartás nélkül, aláírásával támogatja majd a népszavazás megtartását. Hát nem így történt. Megdöbbentett, hogy mindössze 10 olyan nagyváradi akadt, aki az ívet aláírta. Ezek után, többé már nem kívántam ezeken a találkozókon részt venni.

A kolozsvári Canossa-járás óta eltelt egy hónap alatt beigazolódott, hogy a Mesterházy által képviselt MSZP nem sokat változott 2004 óta. Az un. „új nemzetstratégia” is csak politikai porhintés. Most is hazudnak reggel, délben meg este – mondaná az ismert „klasszikus”. Ezt az alábbi két példa is igazolja: 

1. Kriza Ákos miskolci polgármestertől tudta meg az ország, hogy milyen „megalázó és gusztustalan” az a módszer, ahogy a helyi szocialisták saját városuk lakóit immáron évek óta félrevezetik.  Kriza szavai szerint „Nem volt elég a 2004. december 5-i gyalázat, amit Ron Werberrel együtt eszeltek ki az egész magyar nemzet ellen, megint románoznak, mint annak idején. (MNO)”  A miskolci szocialisták ugyanazon a napon, amikor Mesterházy bocsánatot kért az erdélyi magyaroktól, gyűlölettel és megvetéssel „lerománozták” a városban tisztességgel dolgozó erdélyi származású magyarokat.

2. Mint közismert, a Fidesz-KDNP gyulai kihelyezett frakcióülése alkalmából, néhány tucatnyi MSZP és gyurcsányista DK szimpatizáns is felvonult. Jelen volt Szanyi Tibor is, aki látván, hogy a Fideszt támogató békemeneten nagyváradi magyarok is részt vesznek, azzal szeretett volna nekik „kedveskedni”, hogy úgymond anyanyelvükön, vagyis románul szól majd hozzájuk. Ennél ocsmányabb és cinikusabb magatartást nehéz lenne elképzelni. Szerencsére néhány elvtársa jobb belátásra bírta Szanyit, aki elállt a román nyelven tartandó szónoklattól. (Mellesleg eddig nem is tudtam, hogy Szanyi beszél románul). Ennek ellenére, ez az eset is bizonyítja, hogy vezető MSZP politikusok miképp viszonyulnak még ma is a határon túli magyarsághoz. Ezzel a vélhetően Ron Werbertől származó utasítás több kárt, mint hasznot okozott a pártnak. De ez legyen az ő bajuk.

Nem férhet kétség ahhoz, hogy a kolozsvári vizit és az álságos bocsánatkérés már a szocialisták választási kampányának része. Ebbe a Fidesz-ellenes választási csatározásba most bevonták Markó Bélát is. De ha már így van furcsállom, hogy a protokoll szabályai szerint, a meghívó és vendéglátó nem az ugyancsak pártelnök Kelemen Hunor volt, hanem Markó. Vélhetően Kelemen volt annyira okos, hogy kimaradjon ebből a számára is kellemetlen politikai színjátékból.

A kolozsvári vizit alkalmából Mesterházy interjút adott az egyik erdélyi lapnak, melyben az MSZP új nemzetpolitikáját alátámasztandó, a következőket mondta: „Ez a párt megújult, ennek a pártnak az összes vezetője újonnan választott tisztségviselő. Az MSZP országos elnökségének és más vezető testületeinek átlagéletkora 36 év, és ez az új politikusgarnitúra másképp áll ehhez a kérdéshez…”. Nem kívánom kommentálni ez a kijelentést, csupán megemlítenék néhányat azon szocialista politikusok közül, akik manapság is a leggyakrabban képviselik a pártot a magyarországi médiumokban: Kovács László, Draskovits Tibor, Józsa István, Juhász Ferenc, Szabó Vilmos, Tukacs István, Burány Sándor, Kiss Péter. Ők lennének az új garnitúra?

Továbbra is az a véleményem, hogy amíg ezek a politikusok határozzák meg a párt politikáját, az MSZP nem tekinthető baloldali pártnak. Ugyanis a rendszerváltozás idején MSZMP-ből MSZP-vé vedlett pártelit nagyon ügyelt arra, nehogy létrejöhessen és megerősödjön egy, a régi Kéthly Anna-féle baloldali hagyományokat ápoló, valódi szociáldemokrata párt.  Pedig a nemzeti érdekeket nem csak szavakban felvállaló, nyugat-európai értelemben vett szociáldemokrata pártra nagy szüksége lenne a magyar demokráciának. De a mai MSZP mindaddig nem lesz egy ilyen párt, amíg ezek az „őskövületek” lesznek döntési helyzetben, akik korábban központi bizottsági tagok, magas állami tisztséget betöltő vezetők, KISZ-vezetők voltak, most pedig egy követ fújnak mindazokkal, akik még ma is képesek megkérdőjelezni még az erdélyi magyarság létét is. Ezért lesújtó, hogy éppen ez a magát baloldalinak hazudó párt, az RMDSZ legfőbb magyarországi támogatója. Csak azt nem értem, hogy akkor az RMDSZ mégis mitől jobboldali párt?