Károlyit Siófokra?

Az Országgyűlés tavaly nyári döntése értelmében, visszaállítják a budapesti Kossuth teret az 1944 előtti állapotában. Ezzel összefüggésben merült fel, hogy az ott található szobrok egy részét elszállítják a térről. Különösen nagy ellenkezést váltott ki baloldali-liberális körök részéről Varga Imre Károlyi-szobrának az áthelyezése. Nem dolgom Károlyi történelmi szerepének a megítélése, egyrészt mert ehhez műszaki értelmiségiként nincs meg a szakmai felkészültségem, másrészt pedig e rövid elemzésemnek nem ez a célja. Azt azért a közügyek iránt érdeklődő siófoki polgárként, a történelmi ismereteim alapján szilárd meggyőződéssel vallom, hogy Károlyi közreműködésével, az első világháború végén kiprovokált őszirózsás forradalommal beteljesült Magyarország tragikus sorsa, ami előbb a kommunista vörös terrorhoz, majd az ország megcsonkítását okozó Trianoni békediktátumhoz vezetett. Nem tartom Károlyi érdemének, hogy ő kiáltotta ki a (nép)köztársaságot, amit most a magukat baloldalinak hazudó posztkommunisták és liberálisok érvként rángatnak elő a szobor megmentése érdekében. Ha a magyarság XX. századi történelmében van olyan személy, aki sokat ártott ennek az országnak, ezek egyike mindenképpen Károlyi Mihály, a „vörös gróf”.      

Megdöbbentett az a hír, mely szerint a szobor Siófokra kerülhet, miután a város nemrég jelezte, hogy befogadná. Február 21-én jelent meg Siófok honlapján [4], hogy az önkormányzat szakbizottsága egyhangúan támogatta ezt a javaslatot. Ezek szerint „ha a helyi képviselőtestület is rábólint a tervre, és sikerül megegyezni, akkor a Károlyi-szobor a Millennium parkba kerülne”. A város vezetősége azzal indokolja ezt a döntését, hogy nem Károlyi személyével és politikai nézeteivel kíván azonosulni, hanem inkább magával a művészi alkotással, mely a város szülötte és díszpolgára, Varga Imre nevéhez köthető.  Szerintem ez nagyon gyenge lábakon álló érvelés.

A Siófokra történő szoborkötöztetés ezzel nem fejeződne be, mert ugyancsak Siófokra kerülne a mostani budapesti Kossuth emlékmű, melyet a hajóállomás melletti Rózsakertbe szándékozik elhelyezni a város. Erre az szolgáltatna alapot, hogy Kossuth Lajos 1842 nyarán megjelentetett egy cikket, amely a balatoni gőzhajózás hiányát taglalta. Persze kérdéses, hogy egy nagy térre tervezett monumentális szoborkompozíció hogyan fog kinézni a kikötő közelében, a Rózsakertben. Ez már nem annyira politikai, mint inkább esztétikai kérdés.

A Károlyi szobor Siófokra történő költöztetése ellen tiltakoznak a siófoki civilek is, mert szerintük a szobornak  „méltóbb helye” lenne a letűnt kommunista időszak emlékműveit befogadó budafoki szoborpark. Ezért a siófoki civilek aláírásgyűjtéssel kívánják rábírni az önkormányzatot arra, hogy változtassa meg döntését. Ha már nem is a szoborparkba, akkor legalább egy, a Károlyi családhoz vagy a szobrászművészhez köthető magánterületen kellene felállítani.

Amint az a sajtóból közismert, már eddig is történtek nemkívánatos események s szobor körül. Elkötelezett jobboldali fiatalok rendszeresen leöntögették vörös festékkel, 2010 novemberében pedig egy jobbikos tüntetés [6] előtt kipát tettek a fejére, és egy táblát akasztottak a nyakába: „Én felelek Trianonért”. Baloldaliak is többször választották antifasiszta összejövetelek színhelyéül a szobor környékét.  Hasonló atrocitások érhetik a szobrot Siófokon is.

Ezért is félő, hogy a szobor átköltöztetése még inkább felkorbácsolt indulatokat fog kiváltani, úgy a Károlyi-párti, mindenre elszánt ál-baloldali republikánusok, mint a Károlyi-ellenes, ugyancsak harcias jobboldali szervezetek részéről. Előállhat olyan helyzet, hogy állandó provokációk és összetűzések, vagy szélsőbaloldali „zarándoklatok” helyszínévé válhat a Millennium park és környéke, ami nem lenne kívánatos egy üdülőváros szívében. Vajon hiányzik-e a városnak, hogy majd milliókat költsön a szobor őrzésére, nehogy Siófok központja a szélsőségesek politikai csatározásainak a színterévé váljon.  Nincs az a művészi alkotás, ami miatt ez vállalható lenne.

Ha a szobor elhelyezése ellen tiltakozó civil szervezetek és a város önkormányzata között nem jön létre kompromisszum, akkor nem tartanám ördögtől való ötletnek, hogy helyi népszavazás döntsön ebben a kérdésben.