Hosszú, forró nyár Romániában

Talán az immár több mint 20 évvel ezelőtti „bányászjárások” óta nem irányult akkora figyelem Romániára, mint mostanság, a Ponta-kormány puccsszerű hatalomra kerülése után. Ahogy a „bányászjárást” is az akkori posztkommunista politikai erők, élükön Ion Iliescu elnökkel, úgy most is a USL szociálliberális pártszövetség irányította az eseményeket. Az irányító posztkommunista politikai erő ma is ugyanaz, csak a módszerek finomodtak és néhány vezető cserélődött.

A Ponta-kormány puccsszerű hatalomra kerülése után az RMDSZ is kikerült a hatalomból és most azon kell elgondolkodnia, hogyan kerülhetne vissza. Mint az Európai Néppárthoz tartozó politikai tömörülés, az RMDSZ magát jobboldaliként határozza meg.  Ennek ellenére, enyhén szólva hűvös a viszonya a jelenlegi magyarországi kormányzó pártszövetséggel, viszont kiváló kapcsolatokat ápol a balliberális politikai pártokkal (MSZP, LMP, és a többiek) és a baloldali médiával. Hiba volna azt hinni, hogy ez a helyzet a Kövér László erdélyi látogatásainak a következménye. Az ellentétek már jóval korábban keletkeztek, még a Gyurcsány-Bajnai kormányok idején.  Az RMDSZ joggal nehezményezte, hogy a Fidesz, pontosabban annak egyes vezetői, elősegítették a másik két, az RMDSZ-szel szembenálló erdélyi magyar párt megalakulását. Bár a két új magyar párt, a Szász Jenő vezette MPP és a Toró T. Tibor vezette, de Tőkés László védnöksége alatt álló EMNP még nem képvisel számottevő politikai erőt, ennek ellenére fokozhatják az erdélyi magyarság megosztottságát.   Egyet értek azokkal, akik szerint az alig másfél milliós erdélyi magyarság, szemben a közel húszmilliós többségi nemzettel, politikai értelemben nem tud elviselni három pártot. Rendezni kellene végre a Fidesz és az RMDSZ viszonyát is. Mert ez a mostani helyzet hosszabb távon tarthatatlan.
Úgy vélem, hogy a mai Orbán - Kelemen találkozó ehhez még kiindulópontnak is kevés.

Jellemző, hogy Basescu elnök eltávolításának parlamenti szavazásánál kiderült, hogy az RMDSZ nincs könnyű helyzetben. Egyrészt ők is az inkább jobboldalinak tartott Basescu eltávolítását kívánták, másrészt legalább saját jobboldaliságuk látszatát igyekeztek fenntartani. Ezt a dilemmát a szövetség úgy oldotta fel, hogy a parlamenti szavazáskor „a lovak közé dobta a gyeplőt” és hagyta, hogy az RMDSZ-es képviselők saját lelkiismeretük szerint szavazzanak. A szavazás számszerű eredményeiből az látszik, hogy lelkiismeretük Basesecu ellen döntött.

A következő dilemma az elnök leváltását megerősítő népszavazásnál lesz. Közismert tény, hogy a székelyföldi tömbmagyarság inkább Basescu párti, és függetlenül az RMDSZ hivatalos álláspontjától, többségük aligha fog az elnök leváltása mellett szavazni. Ez nem elhanyagolható körülmény, mert a korábbi elnökválasztáskor, Basescu talán éppen a székelyföldi magyar szavazatoknak köszönhette megválasztását.

A romániai belpolitikai helyzet külön pikantériája a Nastase ügy. Mint közismert, a korábbi elnökválasztáson Nastase alulmaradt Baescuval szemben.  Erről írta az Erdélyi Riport legutóbbi vezércikkében, hogy „A Nastase ügyet az teszi különlegessé, hogy a hatalmon levők egyik barátja,  tanítója, mentora  kerül börtönbe (….), ami még jól is jöhet a kormányzatnak, a román igazságszolgáltatás európai megítélésének, hogy lám-lám, a mi emberünkkel sem kivételezünk”.

A politikai fejlemények iránt érdeklődő, Magyarországon élő, de erdélyi származású kívülálló szemlélőként a kialakult helyzetről lehet véleményem, de a helyzetet valójában csak az ott élők ítélhetik meg tárgyszerűen. Ezért hadd hivatkozzam két elismert román politikai elemző véleményére. Ezek részleteit az interneten megjelent cikkeik alapján idézem, saját hevenyészett fordításomban.

Az első vélemény  Vladimir Tismaneanu-tól származik, mely Viszlát Európa? Ponta-kráció és demagógia címen jelent meg. Íme, ebből egy rövid részlet:

„Bármit is mondanak Ponta és Antonescu urak, az utóbbi hetek során Romániában. a jogállamiság súlyos csapást szenvedett.  Nem véletlenszerűen, hanem előre jól megfontoltan.  Egy offenzívát indítottak azért, hogy bármi áron rátehessék kezüket olyan alapintézményekre, melyeknek meghatározó szerepük van a polgári jogok védelme és a korrupció megfékezése terén. Ez az offenzíva már beindult és folytatódik a villámháború szabályai szerint, ami példa nélküli a posztkommunista Európában.  A szalámi-taktika ravasz és kitartó alkalmazása, nem csak abból a célból, hogy kiherélje ezeket az intézményeket, hanem azért is, hogy a végletekig semlegesítsen mindent, aminek reális esélye van arra, hogy kiirtsa az ország kommunista gyökereit.

A Polgári Kezdeményezés létrehozása egy nagyon bátorító jelzés szavahihető liberális körökből érkező emberek részéről, akiknek tisztességéhez nem férhet kétség.  Elég csak összehasonlítani Mihai Razvan Ungureanu politikai stílusát Crin Antonescuéval ahhoz, hogy könnyen megállapíthassuk, melyikük a valódi liberális és ki a szélhámos. Az elszabadult demagógia nem rejtheti véka alá a kiüresedettséget és elbizakodottságot, az arroganciát, a nárcizmust és a pofátlanságot.  Adrian Nastase tanítványának állandó vigyora, "vidám és eleven" (ahogy Calin Radu Cristea mondaná) csúfolkodása, nem tudja elrejteni a sorozatban plagizáló hatalmas hazugságait, aki nem annyira Che Guevara, mint inkább egy balkáni Münchhausen báró”.

(Forrás: www.contributors.ro/)

A másik vélemény A csapda, amibe Victor Ponta beleesett  címen jelent meg, az ugyancsak közismert Stefan Vlaston politikai elemzőtől származik. Íme ebből is néhány érdekes részlet:

„Sokan hitetlenkedve nézték, amint a nevető Basescu a döglött macskát Victor Ponta ölébe dobja, mondván: „a pártok egyetlen javaslata alapján egyedül ön a kormányalakításra felkért miniszterelnök”.

Victot Ponta mohón bekapta a csalit. Önként és minden kényszer nélkül. Igaz, korábban is, egyszer már kísértésbe esett.   

Milyen öntudaton kívüli állapotban kell legyen egy ember ahhoz, hogy a bokszolóból bokszzsákká változzon. Hogy reménykedhet abban, hogy legalább egyet teljesíteni tud majd ígéreteiből, amikor egyik napról a másikra omlik össze a világgazdaság.  Paranoiásan abban reménykedik, hogy a gazdaságot olyan ostorként tudja majd felhasználni, amivel még oda is lehet csapni. 

…………

Ha a választópolgárok elégedettek lesznek az ígéretek teljesítésével, akkor rendben van, menjenek csak el, szavazni.  Ha pedig mégsem, úgy csapjon majd oda a novemberi választás, hogy csakúgy hulljanak a tollak…

Most a média és az ellenzék figyelme a kormányra összpontosul. Minden mozdulatukat követik. A miniszterek viselt dolgait, vagyonnyilatkozataikat, összeférhetetlenségi ügyeiket, érdekellentéteiket, szeretőiket vagy barátaikat, vagyis mindent a nyilvánosság elé fognak tárni. Folyamatosan, reggeltől estig. Akkor majd meglátjuk, mi fog történni, ha sarokba szorítják őket.

De továbbra sem ismerjük MRU (=Mihai Razvan Ungureanu, leváltott miniszterelnök) kártyáit. Vajon szándékában áll-e egy teljesen új pártot alapítani? Van-e még erre elég ideje? Vagy meglevő politikai tőkéjét és szavahihetőségét inkább a PDL-be (Demokrata Liberális Pártba) fekteti úgy, hogy egyúttal átveszi annak nehéz örökségét? Esetleg összeroskad majd az átvett terhek alatt?

Bárhogyan is lesz, előttünk egy hosszú, forró nyár.”

(Forrás: www.contributors.ro/)

Hogy a román belpolitikai helyzetnek milyen nemzetközi visszhangja van, példaként hadd hivatkozzam a német külügyminiszter alábbi véleményére (ugyancsak saját fordítás románból):

„Guido Westerwelle német külügyminiszter a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) lapnak adott sajtónyilatkozatában aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy „Európa alapértékei” sérülhetnek a romániai belpolitikai konfliktus következtében. A liberális német politikus szerint „a demokrácia alapelvei, a jogállamiság, és az államhatalom alkotmányos hatalmi ágainak szétválasztása” nem képezhetik vita tárgyát.

Westerwelle kifejezte, hogy a német kormány „nem fogja figyelmen kívül hagyni a romániai fejleményeket”.
(Forrás: www.hotnews.ro)

Ezek után könnyen elképzelhető, hogy Ponta már saját pátrjának is terhére vált. A kormányfő politikai ámokfutásának kedvezeőtlen nemzetközi visszhangja és a plagizálási botrány éppen elég okot szolgáltatnak ahhoz, hogy elvtársai őt, a Nagy Menesztőt is menesszék. A román weboldalakon folyó kommentek és viták is egyre inkább ebbe az irányba mutatnak. Ponta megtette amit elvártak tőle. Vagyis pont a Ponta mehet. Pont.

Mindehez már csak annyit tennék hozzá, hogy Romániában nem csak a nyár lesz forró, de az ősz is.