Szőcs Géza lemondása és a magyar őstörténet

   

Abból az alkalomból, hogy Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár - a várakozásoknak megfelelően - bejelentette lemondását, most csupán egy olyan ígéretét szeretném felidézni, amiből nem lett semmi.

Az első beígért programjáról éppen két évvel ezelőtt nyilatkozta az Indexnek, hogy szeretné elindítani a Julianus barát programot, ami a magyarság eredetét genetikailag kutatná. E program szerint „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” 

Sokan vártuk, hogy ebből az elképzelésből valóban lesz valami, mert Szőcsnek igaza volt amikor arról beszélt, hogy „idegesít, amikor intellektuális energiákat pazarolnak értelmetlen vitákra, és ütköztetnek olyan nézeteket, amelyeknek csak névleges közük van a valósághoz, jelen esetben a múlt idejű valósághoz. Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját, és úgy gondolom, a kíváncsiság az egész emberi civilizációt és kultúrát meghatározó és mozgató erő. Nem szabad a kíváncsiság jogát elvitatni magunktól vagy másoktól.

Tudtommal ez a genetikai összevetés lényegében már megtörtént. Csak Szőcs nem értesült róla.

Persze a szkeptikusok szerint, éppen egy Julianus-barát program hiányzik nekünk ezekben a nehéz időkben, amikor az emberek számára az elszegényedés, a betevő falat megszerzése és a munkanélküliség jelenti a legnagyobb gondot. Lehet, hogy Szőcs elképzelése éppen az ilyen sopánkodók akadékoskodásán bukott el.

Nem hiszem, hogy Julianus barát, Kőrösi Csoma Sándor és sokan mások azért tudtak volna elmenni őseink nyomait kutatni, mert jelentős állami támogatást kaptak. Azt is sokan teszik szóvá manapság, hogy ha van állami pénz Habsburg Kutatóintézetre és a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetére, akkor a magyar őstörténet kutatásának miért nincs államilag támogatott bázisa, intézménye, ahol az a „néhány fős genetikai kutatócsoport” dolgozhatna?

A napokban Kiszely István jeles magyarságkutatótól olvastam az alábbiakat: 

„Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot, hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál`Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték”.

Tényleg, Magyarországon miért nem lehet ezt tisztázni? Több mint 150 év multán ez még mindig politikai kérdés? De az lehet, hogy igazából most lett azzá? Miért?

Kiszely Zoltán Kolozsváron tartott előadását ezekkel a szavakkal folytatta: „Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.”

Az utóbbi időben úgy a közvélemény, mint sok szakember is jogosan teszi fel a kérdést, hogy kik is vagyunk, honnan jöttünk? Ezek közül megemlítem Bíró Zsolt András magyar őstörténet-kutatatót is, aki Kiszelyhez hasonlóan állítja a finnugor témát illetően, hogy „Ellentmondásos és szinte kibogozhatatlan a magyar őstörténet, főképpen, ha az elmúlt másfél évszázad Habsburg-kori iskolájának finnugor relikviáiból, vagy az erre kontrázó közelmúltbeli „szenzációk” halmazának emésztéséből indul ki az érdeklődő. A hipotézisekre és a kétséges érvelésre építő elméletgyártóknak komoly kihívója akadt: a természettudományok”.

Ezzel szemben, számos szenzációhajhász amatőr őstörténet-kutató tollából olvashattunk az un. Bosnyák piramisról és a 40 ezer éves székely rovásírásról.

Mint ismeretes, a Szarajevótól 30 km-re fekvő Viszokóban, Szemir Oszmanagics bosnyák származású amerikai üzletember és társai, több természetes hegyet piramisnak véltek és azokon ásatásokba kezdtek, amelyeket - hírek szerint - a kormányzat egy idő után leállított.

Az ásatók nagy sajtóvisszhangot keltő állításainak hitelt érdemlő részlete volt, hogy állítólag vésett jeleket tartalmazó kövekre is bukkantak, amelyek emlékeztettek a székely rovásírás jeleire. Így került összefüggésbe a „bosnyák piramis” a magyar őstörténettel.

Arról is olvashattunk a sajtóban és a világhálón, hogy „piramiskutató” újságíró szervez utakat Boszniába ehhez a hegyhez, amelyről minden geológus tudja, hogy nem emberi kéz építette piramis, hanem természeti képződmény. De hát az üzlet, az üzlet.

    A tatárlakai rovásírásos korongocskák (Forrás: Internet)

A magyar őstörténettel összefüggésben, tudományos módszerrel tisztázni kellene a rovásírás eredetét is. Nemrég akadt a kezembe Szakács Gábor 2011-ben írt cikke, a Tatárlakán (románul Tărtăria), 1906-ban felfedezett rovásírásos agyagtáblácskákról. 
A helyszínt lásd itt: http://www.youtube.com/watch?v=Zu2ordPS50Y 

Eszerint Hans E. Sues, a San Diegio-i egyetem professzora C14-es vizsgálatot végzett, amelynek eredményeként a tatárlakai leletek korát Kr. e. 5500-5000 –ra tette. Szakács szerint a legmegdöbbentőbb az egész történetben, hogy miközben számos nemzet tudósai keresik a megfejtést, éppen a Magyar Tudományos Akadémia nem tett és nem is tesz semmit a leletek üzenetének értelmezésére. (Egyre inkább az a meggyőződés alakul ki bennem is, hogy Magyar Tudományos Akadémia is csak annyira magyar, mint amennyire a Magyar Nemzeti Bank is az). 

 

Ezzel szemben román történészek nemrég a három tatárlakai táblácska felnagyított mását is magába foglaló emlékművet avattak a Szászsebest Szászvárossal összekötő főút Tatárlakára vezető leágazásánál, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek az írásjelek bizonyítékai a románság ősidők óta tartó jelenlétének a Kárpát-medencében.

A tatárlakai lelet emlékműve a településhez vezető bekötő-út mentén.

A román nyelvű feliraton ez olvasható: Tatárlaka Kr. e. 5500 

„Az emberiség történetének első írásos üzenete” (Forrás: Internet)

Eközben Magyarországon melldöngető magyarkodók rovásírásos helység-névtáblákat avatgatnak, melyeket amúgy nem tud szinte senki sem elolvasni.   

Magyarországon vannak, akik azt állítják, hogy a székely rovásírás valójában égi eredetű írás, nem pedig emberi "csinálmány". De ez már annak a bizonyos lónak a másik oldala.

Jó volna végre rendet vágni ebben a kérdésben is. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy Szőcs Gézának ez sem sikerült. Talán lesz majd egy olyan kulturpolitikus, aki ígéretét be is fogja tartani.