Okulni a múlt hibáiból.

  

Most, a választási kampány küszöbén, érdemes a 2002. évi választási vereség okait újból felidézni, mert akkor a Fidesz nem mérte fel azt a veszélyt, amit a kádári diktatúrában megedzett, a „pártpropagandához” sokkal jobban értő posztkommunisták jelentettek. Nem tudom, hogy akkor a Fidesz vezetői mennyire voltak tudatában, hogy a korábbi diktatórikus rendszereknek milyen hatásos, népbutító eszköze volt a „propaganda-minisztérium” vagy a „KB agit-prop” osztálya. El kell ismerni, hogy ezeknek a rossz emlékű intézményeknek hazai és külföldi utódszervezetei „hatásos és eredményes” munkát végeztek a 2002. évi választási kampány idején. Emlékezzünk csak az akkor bevetett propaganda-eszközökre és szlogenekre, mint amilyenek a „lop-stop” táblák, „korona-úsztatás”, „happy-endezés”, „közpénzek eltapsolása, lenyúlása”, „országimázs-országblamázs”, „Orbán-bányák”, stb. voltak.   

Az egyszerű, kádári időkben „felcserepedett”, elbutított, félrevezetett, 19 ezer forintért megvásárolható szegény emberek százezreit akkor még sikerült magukhoz csábítani. Ezeket a negatív-kampányszólamokat  nem tudta semlegesíteni a pozitív kicsengésű, de konkrétumokat nélkülöző, Wermer András-féle,  A jövő elkezdődött szlogen.

A „baloldali” ellenzék ravasz, akárcsak 2002-ben, most is minden aljasságra képes. Most is bekövetkezhet egy újabb „őszödi” hazugság-beszéd, amivel százezreket lehet ismét becsapni. Legyünk nagyon óvatosak! A Fidesz számára kedvező közvélemény-kutatási eredmények ellenére, a vélhetően áprilisi választásokat még nem nyertük meg. Okulni kell a múlt hibáiból.

Forrás: Internet

A Fidesz 2002. évi választási vereségnek okairól annakidején sok politikai elemző mondta el véleményét. Ezek közül megemlítem az általam nagyra becsült Tóth Gy. Lászlónak a Magyar Demokratában (2002. dec. 12) megjelent írását, melyben többek között az Orbán-kormány hibájának tartotta „a kontraszelektív személyzeti politikát”, „a katasztrofális média- és kultúrpolitikát, ahol egyetlen kérdést sem sikerült megoldani”. Ezek egy részével, sajnos a mostani, második Orbán-kormánynak sem sikerült megbirkózni.  Igaz, azóta sokban változott a helyzet, változtak a körülmények. Most a magát baloldalinak hazudó ellenzék olyan új szlogeneket dobott be, mint a „stadion építésekre kidobott pénz”, „trafik-mutyi”, „állami földalap elherdálása”, „rezsi-blöff”, „Orbán rácsokat csavaroz a demokrácia ablakára”, „a sajtó megfélemlítése”, stb. Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartom megcáfolni az ellenzék és az általuk félrevezetett néhány külföldi médium azon hazug állításait, miszerint a Orbán-kormány diktatórikus rendszert épít. Valójában a rendszerváltozás éveiben, a csupán cégért változtató MSZMP reform-kommunistái, sikeresen átmentették korábbi pártjuk vagyonát, sajtóját, struktúráját és „kádereinek” legjavát az MSZP-be.

Forrás: Internet

Ezek után azt a törekvést nevezi a baloldali-liberális sajtó hol »Orbán-diktatúrának«, »múltba révedésnek«, hol pedig »fasizálódásnak«, amit a mostani, 2/3-os többséggel rendelkező jobboldali kormány folytat a valójában ál-baloldal leleplezésére.  Érezve a várható vereséget, korábbi fogadkozásaik és „megmásíthatatlan” döntéseik ellenére, most a három bal-liberális politikai formáció (MSZP, E-2014 és DK) mégis összeáll. Vagyis igaz az a régi mondás, hogy „összenő, ami összetartozik”. Ezzel az elkeseredett próbálkozásukkal legfeljebb csak azt bizonyítják, hogy képtelenek a megújulásra és 8 évnyi sikertelen kormányzásuk után, most ugyanazok ugyanott szeretnék folytatni, ahol 4 évvel ezelőtt abbahagyták. Ugyanazt a tortát osztogatják háromfelé.

Bár az ország valóban sokkal jobban teljesít, jelentős sikereket ért el a gazdaságban, egészségügyben, oktatásban, azt az ellenzék olyan régi prominens képviselői, mint Török Zsolt, Baja Ferenc, Szanyi Tibor, Gúr Nándor, Tóbiás József, Lukács Zoltán, Józsa István, Nyakó István, Tukacs István és sokan mások, szinte óránként kétségbe vonják, elhazudják. Végignézve ezt a névsort, nem úgy tűnik, mintha ez a párt megújult volna, ahogy Mesterházy bizonygatja. Sokkal inkább, az átmenetileg „konzervált régi jó elvtársak” jönnek elő, tanácsadói minőségben.

Forrás: fn.hu (Szűcs Tamás munkája)

Tanácsaikkal azt igyekeznek híveikkel és a bizonytalanokkal elhitetni, hogy a Fidesz „csődbe vezette az országot”. Persze egy ilyen hazug állítást a tények erejével nem nehéz cáfolni, a Fidesz mégsem ad ezekre elég erőteljes, visszautasító válaszokat.  Ezért is osztom a  Facebook-on megjelent egyik kommentelő véleményét, mely szerint „a Fidesz médiaháttere és kommunikációja még mindig rendkívül erőtlen, különösen az ellenzékéhez viszonyítva”.

Azt is hibának tartom, hogy a Fidesz kommunikációját vezető két kulcsembernek, egyéb fontos feladatai is vannak (Kocsis Máté és Zsigó Róbert nem csak parlamenti képviselők és a Fidesz kommunikációját irányító szakemberek, de egyben polgármesterek is), holott a kommunikációs feladatokat  -  különösen a mostani durvuló kampányidőszakban  -   nem „mellékállásban” kell(ene) végezni, a több mint főállást igénylő feladatokat. Ezzel szemben, csak az MSZP részéről legalább tucatnyi „harcedzett” profi (az előbbi bekezdésben felsoroltak) végzi a kommunikációs feladatokat és folytat nap, mint nap Fidesz-ellenes lejárató kampányt, úgy a nyomtatott, mint az elektronikus sajtóban és az interneten. Pedig nekik nincsenek államigazgatási feladatai, minden erejüket és idejüket a kormány lejáratására fordíthatják. A többi ellenzéki pártról és pártocskáról nem is beszélve.

Forrás: Internet

Bár az MSZP és szövetségesei minden alantas módszert bevetnek a Fidesz lejáratására (lásd a bajai videó esetét, vagy a bábudöntést), nem tudnak mit kezdeni a Fidesz rezsicsökkentő akciójával, amit legfeljebb képtelen hazudozásaikkal próbálnak kétségbe vonni. A Fidesz a rezsicsökkentést azért állítja saját kommunikációjának középpontjába, mert ez sokkal hatékonyabb, érthetőbb üzenet, mint a három százalék alatti államháztartás hiány, az alacsony infláció, a növekvő GDP, a Gyurcsány-kormány idején az IMF-től felvett hitelek idő előtti visszafizetése, és egyéb, a Fidesz sikeres gazdaságpolitikáját tükröző mutatók, melyeket az egyszerű emberek százezrei kevésbé képesek saját zsebükön érezni. Szerintem az, hogy a Fidesz-kommunikáció főként a rezsi-harcra korlátozódik, valóban hatásos és szükséges, de nem elégséges, mert így kevesebb energia és figyelem jut a szélsőjobb- és baloldali ellenzék állításainak és hazugságainak leleplezésére. Ez a védekező feladat többnyire csak Selmeczi Gabriellára és Hoppál Péterre hárul. Pedig régi igazság, hogy a legjobb védekezés a támadás. Nem hazugságokkal és ízléstelen, ostoba performanszokkal, hanem mindenki számára könnyen érthető, humorral fűszerezett, de valós érvekkel.

Végezetül a Fidesz kommunikációjában sokkal gyakrabban kellene feltenni azt a kérdést, hogyan létezhet egy nemzetellenes ellenzék Magyarországon? Az egykori „béketábor” velünk szomszédos országaiban, ilyesmi teljesen elképzelhetetlen. Mert ezt senki sem érti, kivéve a magyar balliberális ellenzék politikusait és sajtóját, akik lelkes támogatói és terjesztői a Magyarország elleni külföldi rágalmaknak.