Ezúttal olyan szakmai
kérdésről írok, ami talán szélesebb olvasói kör számára is érdekes lehet.
Teszem ezt azért is, mert Magyarországra történő áttelepülésem előtt, mintegy
25 évig, többek között termálvizes létesítményeket is terveztem. Magyarországon erre már nem volt lehetőségem,
de a téma iránti érdeklődésem megmaradt. Ennek köszönhetően továbbra is
követtem a termálvíz-hasznosítással kapcsolatos témákat és honlapomon kifejtettem
ezzel kapcsolatos véleményemet is
A V4 országainak nemrég lezajlott
értekezletén Orbán Viktor a következőt mondta: „Úgy gondoljuk, hogy minden
országnak joga van ahhoz, hogy a saját energiaszükségletét a saját maga által
összeállított forrásokból nyerhesse, úgy, ahogyan a sajátosságainak és
érdekeinek megfelel”. Ez nem mond ellent
az uniós elvárásoknak, mert az EU-ban minden ország helyi adottságaival
összhangban határozza meg energiapolitikáját. Így pl. a lengyelek, akik
hatalmas szénvagyonnal rendelkeznek, főként szénalapú erőművekkel oldják meg az
ország energiaellátását. Ugyanakkor Ausztria és Svájc a vizienergiát részesíti
előnyben. Magyarország a nukleáris
kapacitás növelését tartja a hazai energiaellátás legfontosabb forrásának. De
ebből nem következik, hogy eltekinthetünk a nem hagyományos, megújuló energiaforrások
hasznosításától. Már szinte közhelynek számít, hogy Magyarország természeti
adottságai rendkívül kedvezőek a geotermikus energia hasznosítására. A
geotermikus energia hasznosításával összefüggésben, két olyan, a közelmúltban
nyilvánosságra került elképzelésre szeretnék utalni, amelyek a magyarországi
alternatív energiaforrások hasznosítási lehetőségeivel foglalkoznak.
Először arra az interjúra
szeretnék utalni, melyet idén áprilisban készített Széles Gábor
nagyvállalkozóval a Magyar Hírlap. Ebből különösen két érdekes téma ragadta meg
a figyelmemet.
Az
egyik az energiacella, ami „a nagy áramon
keresztül csatolja ki a készülék az energiát a levegőből”. Széles Gábor szerint „a prototípus kész, kellően
le van tesztelve, és csak a sorozatgyártást kell megoldani. ….. Ősztől indítjuk a gyártást, először
húsz-ötven darabos sorozattal, utána kétezer, majd százezer, és a következő
években már évente egymillió darabot kívánunk gyártani.” Egy fizikus szerint ez az eljárás akár
Nobel-díjat is érhet. Most már lassan az
ősznek is vége, ezért nagy érdeklődéssel várom az ezzel kapcsolatos fejleményeket.
Széles Gábor másik kedvenc témája az
idegenforgalom fejlesztése a zalacsányi kistérségben, különös tekintettel az
itteni termálvizekre. E fejlesztések keretében három fürdőkultúrát kíván egyesíteni:
a római Caracalla császár termáit, az arab világ törökfürdőit és a finn
fürdőkultúrát. Mivel Zalacsánytól mindössze nyolc kilométerre van a sármelléki
nemzetközi repülőtér, a külföldi turisták utazása is biztosított. Az
elképzelések szerint, ez a fejlesztési program erősíteni tudja majd „azt az
imázst Magyarországról, hogy a hőforrások paradicsoma, ugyanúgy, ahogy
Ausztria a síelőké”. Az interjúban Széles Gábor nem foglalkozott a
magyarországi hőforrások energetikai célú hasznosításának kérdésével. Ez érhető
is, mert a zalai hőforrások aránylag alacsonyabb (100 fok alatti) hőmérséklete
erre nem alkalmas.
Amint a bevezetőben is utaltam rá, a
sajtó régóta használja azt az elcsépelt lózungot, miszerint „hazánk termálvíz
nagyhatalom”. Nem szeretem az ilyen nagyzási mániát súroló kifejezéseket már
csak azért sem, mert a nagy fogadkozások ellenére, a termálvizek áramtermelésre
való hasznosítása terén az ország szinte ugyanazon a szinten áll, mint 30 évvel
ezelőtt! Ennek okai összetettek, melyekre a későbbiek során még visszatérek. A
geotermikus energia hasznosítására vonatkozó számtalan tanulmánnyal és
szakdolgozattal pedig már Dunát lehetne rekeszteni. Ezek közül azért kiemelnék
kettőt, melyek rávilágítanak néhány fonákságra.
Az egyik ilyen, Vén István túlzásoktól sem mentes bejelentése, aki 20 milliárd forintos
kártérítésre perli a MOL-t az ún. gádorosi NSZ.3 termálkút ügyében. Vén István
szerint a termálvízből előállított elektromos áram, egycsapásra megoldaná az ország energiaellátását, így
Magyarország akár energia- függetlenné válhatna, de szerinte a MOL akadályozza
a kút ilyen célra történő hasznosítását.
Vén
István szerint „a tározóból 5000 milliárd euró értékben 20 milliárd tonna
kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehet kinyerni 25 év alatt”.
Ezt a véleményét arra az interneten keringő
információkra alapozza, miszerint „hazánk legnagyobb
mobilizálható, több ezer köbkilométeres, ún. nagyentalpiájú geotermikus tározó
rendszere áll rendelkezésre az 1981-ben Orosháza melletti Gádoroson”. Az
NSZ.3-as keresztnevet kapott kút, az ország egyetlen olyan ismert helye, ahová - Vén szerint
- „a feltörő több mint 180 fokos
termálvize miatt, előbb-utóbb megérné egy 5000 KW-os (???) erőmű telepítését is.”….
De
még ugyanebben az évben az állami olajipari vállalat mérnökei a kutat elzárták.
„1985. decemberében, a 13 kilométerre arrébb fekvő Fábiánsebestyén külterületén
a cég fúrómesterei ismét rábukkantak erre a tározóra, ám a rétegvíz itt már – a
gádorosival ellentétben – 300-400 atmoszférás túlnyomással tört fel 180-200 Celsius fokon. A
ritka geotermikus adottságokkal rendelkező kutat ekkor már nemzetközi figyelem
kísérte”.
Gőzkitörés (Forrás: Mérnök Újság) |
Az valóban megfelel a valóságnak, hogy ekkor itt egy 46 napig tartó nagyerejű
gőzkitörés történt, A 3880 m.
mélységű rétegből 760 bar nyomáson, több mint 200°C-os, 90 kg/sec
tömegáramú rétegvíz tört fel, ami egy hatalmas kiterjedésű forróvíz-tároló
meglétét bizonyította. (prof. Dr. Benedek Elek közlése alapján). Ez a körülmény
igencsak megmozgatta számos szakember fantáziáját. Ugyanakkor óvatosságra is
intett, mert a kútfejnyomás a felszíni termelő-berendezések nyomásbíró
képességét messze meghaladta. Az
elsődleges vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az esetleg ide
telepítendő, villamos áramot termelő erőmű hatásfoka várhatóan legfeljebb 15%
körüli lenne, vagyis a felszínre jutó geotermikus energia mintegy 85%-a nem lenne hasznosítható, ha ezzel egyidőben
nem sikerülne egy koncentrált hőfogyasztót hozzárendelni, amire a
településektől távol, aligha lenne lehetőség. Bár a geotermikus energia csak
részben megújuló energiafajta, készletei hosszú évszázadokig elegendők.
Vén erre alapozza azt a véleményét, miszerint „A mező kitermelésével
több ezer MW villamos- és hőenergia-termelő kapacitást építhetnénk ki, az olcsó
áram korlátlan exportjának lehetőségével. Az állandó utánpótlás miatt,
gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásra alapított termelés csökkenthetné,
vagy kiválthatná az ország végleges eladósodásához vezető olaj és földgáz
importot.”
Bár Vén István szándéka tiszteletre méltó, de nagyon
eltúlzott. A jelentős termálkészlet ellenére, a valóságtól
elrugaszkodott elképzelésnek tartom, hogy „a termálvízből előállított elektromos áram, egycsapásra megoldaná az ország energiaellátását”. Az pedig végképp a fantázia szüleménye, hogy
„az olcsó áram korlátlan exportjának lehetőségével” is számolhatnánk. Az ilyen
és ehhez hasonló, túlzóan optimista vélemények többet ártanak, mint használnak.
Maradva a realitás talaján, szerintem is nagyon fontos lenne a termálvíz
energetikai célú hasznosítása, de arra nem számíthatunk, hogy ezzel teljesen
kiválthatnánk az ország gáz- és kőolaj importját. Ugyanis egy geotermikus erőmű
létesítését valóban igazolják a rendelkezésre álló adottságok, de csak
megfontolt gazdaságpolitikai és adminisztratív intézkedéseket követően szabad
nekikezdeni egy ilyen beruházásnak. Itt említem meg, hogy mintegy 30 évvel
ezelőtt, az akkori nagyváradi főiskola területén létesült egy kísérleti
geotermikus erőmű. Az akkori legfelső pártvezér is meglátogatta a létesítményt,
de a rendkívül magas költségek ellenére, a próbálkozás eleve kudarcra volt
ítélve a technológia által igényelt nagy hűtővíz-igény és az ebből adódó alig
2-3 %-os hatásfok miatt. Az mindenképpen beigazolódott, hogy 75°C-os
termálvízből elektromos energiát nem lehet gazdaságosan előállítani. Ehhez a
létesítményhez személy szerint annyiban volt közöm, hogy én terveztem a
főiskola épületeinek termálvízzel történő központi fűtését (ezek eredetileg
csendőrlaktanya céljára épültek a múlt század elején). Az intézmény területén
már meglevő termálkútra alapozva, a nagyváradi főiskolán létesült egy, a
termálvíz hasznosítás kérdéseivel foglalkozó kisebb kutatócsoport, melynek
létrehozását a Nagyváradi Egyetem néhai rektora, Teodor
Maghiar kezdeményezte. Az
azóta eltelt több évtizedes halogatás után, úgy tűnik, mintha valamilyen szintű együttműködés kezdene kibontakozni ebben a kérdésben, a
Nagyváradi Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem között. Ennek geológiai hátterét a Biharkeresztes-Nagyvárad
térségében található, a magyar-román határon átnyúló közös forróvíz rezervoár
adja.
Román oldalon, ennek hasznosítására már több mint 30 évvel ezelőtt sor került, amikor a határ-közeli, 120 °C-os forróvizet szolgáltató kutaktól fűtötték a rendszerváltozás után felszámolt, 90 hektáros melegházak egy részét. (Tervezők: Pop Ioan és Szűcs Lóránd)
Termálvizes hőközpont az azóta felszámolt melegházak fűtésére.(saját fotó) |
A geotermális energia kérdésével
foglalkozik Dr. Árpási Miklós, egy idén márciusban tartott szegedi szakmai
konferencián tartott előadásában is.
(A nagy entalpiájú geotermális fluidum /nedves gőz/
termelés forrásoldali lehetőségei címmel). Ebben Árpási keményen bírálja a
hazai olaj- és környezetvédő lobby akadékoskodásait, számításokkal bizonyítva, hogy
elgondolása sokkal inkább a realitások talaján áll. A
szerző szerényen előre bocsátja, hogy „nem
ért a geotermiához, de tudja azt, hogy mit nem tud”. Abban, hogy ki
akadályozza Magyarországon a geotermikus források energetikai hasznosítását,
hasonló következtetésre jut, mint Vén István, amikor kijelenti, hogy „A hazai geotermia legnagyobb ellensége a
„CH-lobby” (szénhidrogén) - de ez fordítva is igaz!”
Az előadásában elhangzott,
hogy Magyarországon a nagy entalpiájú geotermális fluidumot (nedves gőzt)
termelő kutak száma: 200 db
(Dövényi,P., ELTE
Geofizikai Tanszék, 2006). (A szénhidrogén fúrásokból átképzett hévízkutak
száma: 163 db, Lobeer,Á.)
A nagy entalpiájú
geotermális tárolókat (rezervoárokat) a nagymélységű szénhidrogén fúrások érték
el, melyek meglétéről a Fábiánsebestyén-4 /Csongrád megye/ nagymélységű fúráson
történt, fentebb már ismertetett gőzkitörés (1985.XII.16-1986.I.31) adott
bizonyságot.
Szerintem a termálvíz-hasznosítást ellenző
környezetvédők egyik legismertebb képviselője maga Illés Zoltán, környezetvédelemért
felelős államtitkár. Felelős kormányzati tényezőként, részben megértem az
aggályoskodásait, de egy évtizedek óta jól bevált, gazdaságosan üzemelő, termálvízzel
fűtött létesítmény működési engedélyének bevonását talán mégsem kellett volna
erőltetni. Ennek következtében a felszámolás veszélye fenyegette a
Szentes-környéki zöldségtermesztő melegházakat is, melyek további
fennmaradásának feltételéül szabta a már lehűlt termálvíz visszasajtolását. Ez
olyan nagy anyagi ráfordítással járt volna, ami a melegházak további működését
tette volna lehetetlenné. A még mindig érvényben levő, általánosan
kötelező visszasajtolás Magyarország egyik fő versenyelőnyének számító
termálvíz felhasználását megdrágítja anélkül, hogy azt uniós szabály előírná,
vagy ez környezetvédelmi szempontból föltétlenül indokolt lenne. Azt nem
állítom, hogy a csurgalékvíz visszasajtolása minden esetben szükségtelen, de a
szentesi létesítményeknél indokolt továbbra is a mostani vízkezelést
alkalmazni.
Bár igyekeztem
kerülni a politikát, nem hagyhatom szó nélkül, hogy a környezetvédelem ügye
évtizedek óta túlpolitizált. Gondoljunk csak a negyedszázaddal korábban, éppen
a rendszerváltozás idején lezajlott Bős-Nagymaros körüli vitára, ami azóta is
súlyosan megterheli a magyar-szlovák viszonyt. De ilyen az arany kitermelésre
szolgáló verespataki ciános technológiáról évek óta zajló huzavona is. Érdekes
kérdés az is, hogy a tevékenységük homlokterébe a környezetvédelmet állító, un.
„zöld pártok” és a hozzájuk szegődött civil szervezetek Európa-szerte, szinte
kizárólag a baloldalhoz sorolják magukat. Pedig a környezetvédelem egyike
lehetne azon összenemzeti ügyeknek, melyek pártállástól függetlenül támogatást
érdemelnének.
De lássuk konkrétan: Az interneten (szentes.hu) közölt adatok szerint a
szentesi Árpád Agrár Zrt. évente
13 millió forint bírságot fizet azért, mert egy mesterségesen kialakított tóba
gyűjti a melegházi kertészetben használt és onnan elfolyó, lehűlt termálvizet.
Ez ugyanis a törvény betűje szerint szennyezés. Ám ebben a tóban halak élnek és
a tó környéke egyben ritka madarak menedéke. Ezért a hatóság a fészkelés
idejére leállíttatta a közeli kerékpárút-építést is. Ugye, hogy van ebben
ellentmondás! Szennyvíztározó és védett élőhely egyben! Az eddigi tapasztalatok szerint, a lehűlt termálvíz
élővizekbe való kivezetése semmilyen bizonyítható környezeti károsodást nem
eredményezett. A gyűjtőtóból a közeli folyóba kivezetett víz-felesleg miatt,
nem volt kimutatható az élővizek szennyeződése, vagy egyéb, a környezetet
érintő káros hatás.
A Délvilág napilap tavalyi,
augusztus 14-i számában így ír erről az esetről:
„Sok millió köbméter veszélyes „szennyvíz" tölti meg a
szentesi Termál-tavat – ugyanakkor 100 hektárnyi sportolásra használt pálya és
madárrezervátum is a szóban forgó vízfelület. A két állítás látszólag
ellentmond egymásnak. Arról szól a vita, vissza kell-e, vissza lehet-e sajtolni
a lenti rétegekbe a termálvizet, technológiailag megoldható-e egyáltalán,
illetve nem volna-e olyan drága, amikor már azt mondanák, hogy többe kerül a
leves, mint a hús”.
A természet mindeközben nem töpreng tudományos téziseken, teszi a dolgát. A Termál-tó ugyanis méltán keltheti föl a téma iránt érdeklődő kutatók figyelmét. A szentesi kórház nyugalmazott igazgató-főorvosa, az elismert ornitológus, Bod Péter saját tapasztalatai alapján állította a következőket (delmagyar.hu):
A szentesi Termál-tó. |
A természet mindeközben nem töpreng tudományos téziseken, teszi a dolgát. A Termál-tó ugyanis méltán keltheti föl a téma iránt érdeklődő kutatók figyelmét. A szentesi kórház nyugalmazott igazgató-főorvosa, az elismert ornitológus, Bod Péter saját tapasztalatai alapján állította a következőket (delmagyar.hu):
„Húsz
éve figyelem a tó madárvilágát. Ha olyan veszélyes a termálvíz, hogyan lehet,
hogy a nádasokban, a gyékényesekben tömegesen költenek a szárnyasok?” Most akkor
a szentesi Termál-tó szennyvíztározó
vagy madárrezervátum?
A már
fentebb említett tanulmányokból az is kiderül, hogy a földhőre vonatkozó hazai
jogszabály-tömeg (melyekből legalább 40 db. is van), átláthatatlan,
ellentmondásokkal, joghézagokkal, szakmai pontatlanságokkal és ismétlésekkel
terhelt kusza halmaz. A rendszerváltás
után felerősödő, párt-hovatartozástól független „tárcasovinizmus” és ágazati
érdekérvényesítés, a terjengős jogalkotás, valamint a gyors EU jogharmonizáció
kárvallottjai közé tartozik a földhő hasznosítás is.
A földhő,
mint fenntartható, megújuló természeti erőforrás hasznosításának komoly
akadálya az akkurátus, túlbuzgó, a monarchia és a kommunista rendszerből
megörökölt, mindent túlszabályozó, a kákán is csomót kereső bürokrácia és a közigazgatás
egymással versengő és csak részben egymást kiegészítő vízügyi,
környezetvédelmi, egészségügyi, bányászati, energetikai, stb. szakhatóságok
kusza rendszere. (A fenti bejegyzés részben a www.geotermika.hu portál anyagainak
felhasználásával készült).
Casino & Slot Machines - Dr.MCD
VálaszTörlésCasino & Slot 전라북도 출장샵 Machines · Visit the 충청북도 출장마사지 Slot Machines Lobby, or just tap in the right 여수 출장샵 amount of 계룡 출장안마 the slot to add to your account · Visit the Slots 포천 출장마사지 Lobby and