2013. november 15., péntek

Áramot minden áron? Akár a föld alól is!



Ezúttal olyan szakmai kérdésről írok, ami talán szélesebb olvasói kör számára is érdekes lehet. Teszem ezt azért is, mert Magyarországra történő áttelepülésem előtt, mintegy 25 évig, többek között termálvizes létesítményeket is  terveztem.  Magyarországon erre már nem volt lehetőségem, de a téma iránti érdeklődésem megmaradt. Ennek köszönhetően továbbra is követtem a termálvíz-hasznosítással kapcsolatos témákat és honlapomon kifejtettem ezzel kapcsolatos véleményemet is

A V4 országainak nemrég lezajlott értekezletén Orbán Viktor a következőt mondta: „Úgy gondoljuk, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy a saját energiaszükségletét a saját maga által összeállított forrásokból nyerhesse, úgy, ahogyan a sajátosságainak és érdekeinek megfelel”.  Ez nem mond ellent az uniós elvárásoknak, mert az EU-ban minden ország helyi adottságaival összhangban határozza meg energiapolitikáját. Így pl. a lengyelek, akik hatalmas szénvagyonnal rendelkeznek, főként szénalapú erőművekkel oldják meg az ország energiaellátását. Ugyanakkor Ausztria és Svájc a vizienergiát részesíti előnyben.   Magyarország a nukleáris kapacitás növelését tartja a hazai energiaellátás legfontosabb forrásának. De ebből nem következik, hogy eltekinthetünk a nem hagyományos, megújuló energiaforrások hasznosításától. Már szinte közhelynek számít, hogy Magyarország természeti adottságai rendkívül kedvezőek a geotermikus energia hasznosítására. A geotermikus energia hasznosításával összefüggésben, két olyan, a közelmúltban nyilvánosságra került elképzelésre szeretnék utalni, amelyek a magyarországi alternatív energiaforrások hasznosítási lehetőségeivel foglalkoznak. 

Először arra az  interjúra szeretnék utalni, melyet idén áprilisban készített Széles Gábor nagyvállalkozóval a Magyar Hírlap. Ebből különösen két érdekes téma ragadta meg a figyelmemet. 
   Az egyik az energiacella, ami „a nagy áramon keresztül csatolja ki a készülék az energiát a levegőből”.  Széles Gábor szerint „a prototípus kész, kel­lően le van tesztelve, és csak a sorozatgyártást kell megoldani.  ….. Ősztől indítjuk a gyártást, először húsz-ötven darabos sorozattal, utána kétezer, majd százezer, és a következő években már évente egymillió darabot kívánunk gyártani.”  Egy fizikus szerint ez az eljárás akár Nobel-díjat is érhet.  Most már lassan az ősznek is vége, ezért nagy érdeklődéssel várom az ezzel kapcsolatos fejleményeket.   
Széles Gábor másik kedvenc témája az idegenforgalom fejlesztése a zalacsányi kistérségben, különös tekintettel az itteni termálvizekre. E fejlesztések keretében három fürdőkultúrát kíván egyesíteni: a római Caracalla császár termáit, az arab világ törökfürdőit és a finn fürdőkultúrát. Mivel Zalacsánytól mindössze nyolc kilométerre van a sármelléki nemzetközi repülőtér, a külföldi turisták utazása is biztosított. Az elképzelések szerint, ez a fejlesztési program erősíteni tudja majd „azt az imázst Magyarországról, hogy a hőforrá­sok paradicsoma, ugyanúgy, ahogy Ausztria a síelőké”. Az interjúban Széles Gábor nem foglalkozott a magyarországi hőforrások energetikai célú hasznosításának kérdésével. Ez érhető is, mert a zalai hőforrások aránylag alacsonyabb (100 fok alatti) hőmérséklete erre nem alkalmas.
Amint a bevezetőben is utaltam rá, a sajtó régóta használja azt az elcsépelt lózungot, miszerint „hazánk termálvíz nagyhatalom”. Nem szeretem az ilyen nagyzási mániát súroló kifejezéseket már csak azért sem, mert a nagy fogadkozások ellenére, a termálvizek áramtermelésre való hasznosítása terén az ország szinte ugyanazon a szinten áll, mint 30 évvel ezelőtt! Ennek okai összetettek, melyekre a későbbiek során még visszatérek. A geotermikus energia hasznosítására vonatkozó számtalan tanulmánnyal és szakdolgozattal pedig már Dunát lehetne rekeszteni. Ezek közül azért kiemelnék kettőt, melyek rávilágítanak néhány fonákságra.
  Az egyik ilyen, Vén István túlzásoktól sem mentes bejelentése, aki 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t az ún. gádorosi NSZ.3 termálkút ügyében. Vén István szerint a termálvízből előállított elektromos áram, egycsapásra megoldaná az ország energiaellátását, így Magyarország akár energia- függetlenné válhatna, de szerinte a MOL akadályozza a kút ilyen célra történő hasznosítását.   

 Vén István szerint „a tározóból 5000 milliárd euró értékben 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértéknek megfelelő geotermikus energiát lehet kinyerni 25 év alatt”.

Ezt a véleményét arra az interneten keringő információkra alapozza, miszerinthazánk legnagyobb mobilizálható, több ezer köbkilométeres, ún. nagyentalpiájú geotermikus tározó rendszere áll rendelkezésre az 1981-ben Orosháza melletti Gádoroson”. Az NSZ.3-as keresztnevet kapott kút, az ország egyetlen olyan ismert helye, ahová -  Vén szerint  -  „a feltörő több mint 180 fokos termálvize miatt, előbb-utóbb megérné egy 5000 KW-os (???) erőmű telepítését is.”….
Gőzkitörés (Forrás: Mérnök Újság)
De még ugyanebben az évben az állami olajipari vállalat mérnökei a kutat elzárták. „1985. decemberében, a 13 kilométerre arrébb fekvő Fábiánsebestyén külterületén a cég fúrómesterei ismét rábukkantak erre a tározóra, ám a rétegvíz itt már – a gádorosival ellentétben – 300-400 atmoszférás túlnyomással tört fel 180-200 Celsius fokon. A ritka geotermikus adottságokkal rendelkező kutat ekkor már nemzetközi figyelem kísérte”.

Az valóban megfelel a valóságnak, hogy ekkor itt egy 46 napig tartó nagyerejű gőzkitörés történt, A 3880 m. mélységű rétegből 760 bar nyomáson, több mint 200°C-os, 90 kg/sec tömegáramú rétegvíz tört fel, ami egy hatalmas kiterjedésű forróvíz-tároló meglétét bizonyította. (prof. Dr. Benedek Elek közlése alapján). Ez a körülmény igencsak megmozgatta számos szakember fantáziáját. Ugyanakkor óvatosságra is intett, mert a kútfejnyomás a felszíni termelő-berendezések nyomásbíró képességét messze meghaladta.  Az elsődleges vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az esetleg ide telepítendő, villamos áramot termelő erőmű hatásfoka várhatóan legfeljebb 15% körüli lenne, vagyis a felszínre jutó geotermikus energia mintegy 85%-a  nem lenne hasznosítható, ha ezzel egyidőben nem sikerülne egy koncentrált hőfogyasztót hozzárendelni, amire a településektől távol, aligha lenne lehetőség. Bár a geotermikus energia csak részben megújuló energiafajta, készletei hosszú évszázadokig elegendők.   
Vén erre alapozza azt a véleményét, miszerint „A mező kitermelésével több ezer MW villamos- és hőenergia-termelő kapacitást építhetnénk ki, az olcsó áram korlátlan exportjának lehetőségével. Az állandó utánpótlás miatt, gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásra alapított termelés csökkenthetné, vagy kiválthatná az ország végleges eladósodásához vezető olaj és földgáz importot.”
Bár Vén István szándéka tiszteletre méltó, de nagyon eltúlzott. A jelentős termálkészlet ellenére, a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek tartom, hogy „a termálvízből előállított elektromos áram, egycsapásra megoldaná az ország energiaellátását”.  Az pedig végképp a fantázia szüleménye, hogy „az olcsó áram korlátlan exportjának lehetőségével” is számolhatnánk. Az ilyen és ehhez hasonló, túlzóan optimista vélemények többet ártanak, mint használnak. Maradva a realitás talaján, szerintem is nagyon fontos lenne a termálvíz energetikai célú hasznosítása, de arra nem számíthatunk, hogy ezzel teljesen kiválthatnánk az ország gáz- és kőolaj importját. Ugyanis egy geotermikus erőmű létesítését valóban igazolják a rendelkezésre álló adottságok, de csak megfontolt gazdaságpolitikai és adminisztratív intézkedéseket követően szabad nekikezdeni egy ilyen beruházásnak. Itt említem meg, hogy mintegy 30 évvel ezelőtt, az akkori nagyváradi főiskola területén létesült egy kísérleti geotermikus erőmű. Az akkori legfelső pártvezér is meglátogatta a létesítményt, de a rendkívül magas költségek ellenére, a próbálkozás eleve kudarcra volt ítélve a technológia által igényelt nagy hűtővíz-igény és az ebből adódó alig 2-3 %-os hatásfok miatt. Az mindenképpen beigazolódott, hogy 75°C-os termálvízből elektromos energiát nem lehet gazdaságosan előállítani. Ehhez a létesítményhez személy szerint annyiban volt közöm, hogy én terveztem a főiskola épületeinek termálvízzel történő központi fűtését (ezek eredetileg csendőrlaktanya céljára épültek a múlt század elején). Az intézmény területén már meglevő termálkútra alapozva, a nagyváradi főiskolán létesült egy, a termálvíz hasznosítás kérdéseivel foglalkozó kisebb kutatócsoport, melynek létrehozását a Nagyváradi Egyetem néhai rektora, Teodor Maghiar kezdeményezte. Az azóta eltelt több évtizedes halogatás  után, úgy tűnik, mintha valamilyen szintű együttműködés  kezdene kibontakozni ebben a kérdésben, a Nagyváradi Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem között. Ennek geológiai hátterét a Biharkeresztes-Nagyvárad térségében található, a magyar-román határon átnyúló közös forróvíz rezervoár adja. 
Termálvizes hőközpont az azóta felszámolt melegházak fűtésére.(saját fotó)
Román oldalon, ennek hasznosítására már több mint 30 évvel ezelőtt sor került, amikor a határ-közeli, 120 
°C-os forróvizet szolgáltató kutaktól fűtötték a rendszerváltozás után felszámolt, 90 hektáros melegházak egy részét. (Tervezők: Pop Ioan és Szűcs Lóránd)         

A geotermális energia kérdésével foglalkozik Dr. Árpási Miklós, egy idén márciusban tartott szegedi szakmai konferencián tartott előadásában is. (A nagy entalpiájú geotermális fluidum /nedves gőz/ termelés forrásoldali lehetőségei címmel). Ebben Árpási keményen bírálja a hazai olaj- és környezetvédő lobby akadékoskodásait, számításokkal bizonyítva, hogy elgondolása sokkal inkább a realitások talaján áll.   A szerző szerényen előre bocsátja, hogy „nem ért a geotermiához, de tudja azt, hogy mit nem tud”. Abban, hogy ki akadályozza Magyarországon a geotermikus források energetikai hasznosítását, hasonló következtetésre jut, mint Vén István, amikor kijelenti, hogy  „A hazai geotermia legnagyobb ellensége a „CH-lobby” (szénhidrogén) - de ez fordítva is igaz!”
Az előadásában elhangzott, hogy Magyarországon a nagy entalpiájú geotermális fluidumot (nedves gőzt) termelő kutak száma: 200 db (Dövényi,P., ELTE Geofizikai Tanszék, 2006). (A szénhidrogén fúrásokból átképzett hévízkutak száma: 163 db, Lobeer,Á.)
A nagy entalpiájú geotermális tárolókat (rezervoárokat) a nagymélységű szénhidrogén fúrások érték el, melyek meglétéről a Fábiánsebestyén-4 /Csongrád megye/ nagymélységű fúráson történt, fentebb már ismertetett gőzkitörés (1985.XII.16-1986.I.31) adott bizonyságot.

Szerintem a termálvíz-hasznosítást ellenző környezetvédők egyik legismertebb képviselője maga Illés Zoltán, környezetvédelemért felelős államtitkár. Felelős kormányzati tényezőként, részben megértem az aggályoskodásait, de egy évtizedek óta jól bevált, gazdaságosan üzemelő, termálvízzel fűtött létesítmény működési engedélyének bevonását talán mégsem kellett volna erőltetni. Ennek következtében a felszámolás veszélye fenyegette a Szentes-környéki zöldségtermesztő melegházakat is, melyek további fennmaradásának feltételéül szabta a már lehűlt termálvíz visszasajtolását. Ez olyan nagy anyagi ráfordítással járt volna, ami a melegházak további működését tette volna lehetetlenné. A még mindig érvényben levő, általánosan kötelező visszasajtolás Magyarország egyik fő versenyelőnyének számító termálvíz felhasználását megdrágítja anélkül, hogy azt uniós szabály előírná, vagy ez környezetvédelmi szempontból föltétlenül indokolt lenne. Azt nem állítom, hogy a csurgalékvíz visszasajtolása minden esetben szükségtelen, de a szentesi létesítményeknél indokolt továbbra is a mostani vízkezelést alkalmazni.

Bár igyekeztem kerülni a politikát, nem hagyhatom szó nélkül, hogy a környezetvédelem ügye évtizedek óta túlpolitizált. Gondoljunk csak a negyedszázaddal korábban, éppen a rendszerváltozás idején lezajlott Bős-Nagymaros körüli vitára, ami azóta is súlyosan megterheli a magyar-szlovák viszonyt. De ilyen az arany kitermelésre szolgáló verespataki ciános technológiáról évek óta zajló huzavona is. Érdekes kérdés az is, hogy a tevékenységük homlokterébe a környezetvédelmet állító, un. „zöld pártok” és a hozzájuk szegődött civil szervezetek Európa-szerte, szinte kizárólag a baloldalhoz sorolják magukat. Pedig a környezetvédelem egyike lehetne azon összenemzeti ügyeknek, melyek pártállástól függetlenül támogatást érdemelnének.
De lássuk konkrétan: Az interneten (szentes.hu) közölt adatok szerint a szentesi Árpád Agrár Zrt. évente 13 millió forint bírságot fizet azért, mert egy mesterségesen kialakított tóba gyűjti a melegházi kertészetben használt és onnan elfolyó, lehűlt termálvizet. Ez ugyanis a törvény betűje szerint szennyezés. Ám ebben a tóban halak élnek és a tó környéke egyben ritka madarak menedéke. Ezért a hatóság a fészkelés idejére leállíttatta a közeli kerékpárút-építést is. Ugye, hogy van ebben ellentmondás! Szennyvíztározó és védett élőhely egyben! Az eddigi tapasztalatok szerint, a lehűlt termálvíz élővizekbe való kivezetése semmilyen bizonyítható környezeti károsodást nem eredményezett. A gyűjtőtóból a közeli folyóba kivezetett víz-felesleg miatt, nem volt kimutatható az élővizek szennyeződése, vagy egyéb, a környezetet érintő káros hatás.

A Délvilág napilap tavalyi, augusztus 14-i számában így ír erről az esetről:
Sok millió köbméter veszélyes „szennyvíz" tölti meg a szentesi Termál-tavat – ugyanakkor 100 hektárnyi sportolásra használt pálya és madárrezervátum is a szóban forgó vízfelület. A két állítás látszólag ellentmond egymásnak. Arról szól a vita, vissza kell-e, vissza lehet-e sajtolni a lenti rétegekbe a termálvizet, technológiailag megoldható-e egyáltalán, illetve nem volna-e olyan drága, amikor már azt mondanák, hogy többe kerül a leves, mint a hús”.      
A szentesi Termál-tó.


A természet mindeközben nem töpreng tudományos téziseken, teszi a dolgát. A Termál-tó ugyanis  méltán keltheti föl a téma iránt érdeklődő kutatók figyelmét. A szentesi kórház nyugalmazott igazgató-főorvosa, az elismert ornitológus,
Bod Péter saját tapasztalatai alapján állította a következőket (delmagyar.hu):
„Húsz éve figyelem a tó madárvilágát. Ha olyan veszélyes a termálvíz, hogyan lehet, hogy a nádasokban, a gyékényesekben tömegesen költenek a szárnyasok?” Most akkor a szentesi Termál-tó szennyvíztározó vagy madárrezervátum?

A már fentebb említett tanulmányokból az is kiderül, hogy a földhőre vonatkozó hazai jogszabály-tömeg (melyekből legalább 40 db. is van), átláthatatlan, ellentmondásokkal, joghézagokkal, szakmai pontatlanságokkal és ismétlésekkel terhelt kusza halmaz.  A rendszerváltás után felerősödő, párt-hovatartozástól független „tárcasovinizmus” és ágazati érdekérvényesítés, a terjengős jogalkotás, valamint a gyors EU jogharmonizáció kárvallottjai közé tartozik a földhő hasznosítás is.

A földhő, mint fenntartható, megújuló természeti erőforrás hasznosításának komoly akadálya az akkurátus, túlbuzgó, a monarchia és a kommunista rendszerből megörökölt, mindent túlszabályozó, a kákán is csomót kereső bürokrácia és a közigazgatás egymással versengő és csak részben egymást kiegészítő vízügyi, környezetvédelmi, egészségügyi, bányászati, energetikai, stb. szakhatóságok kusza rendszere. (A fenti bejegyzés részben a www.geotermika.hu portál anyagainak felhasználásával készült).

1 megjegyzés:

  1. Casino & Slot Machines - Dr.MCD
    Casino & Slot 전라북도 출장샵 Machines · Visit the 충청북도 출장마사지 Slot Machines Lobby, or just tap in the right 여수 출장샵 amount of 계룡 출장안마 the slot to add to your account · Visit the Slots 포천 출장마사지 Lobby and

    VálaszTörlés