2012. november 27., kedd

Nyolc éve született meg a "felelős döntés"

Nyolc év telt el azóta, hogy az akkor regnáló magyarországi bal-liberális koalíció dicstelen módon arra buzdította a szavazópolgárokat, hogy utasítsák el a határon túli magyarok kettős állampolgárságát a 2004. december 5.-i népszavazáson. Utólag ezt az álláspontot azzal a hamis dumával magyarázgatják, hogy „rosszul volt a kérdés megfogalmazva, amire nem lehet igennel, vagy nemmel válaszolni”, meg hogy „becsapjuk az anyaországi szavazókat”.  Olvassuk csak el az akkori Gyurcsány interjút!  Abban azzal riogatott (szerinte „tájékoztatott”), hogy a határon túli magyarok, amint megkapják a magyar állampolgárságot, „Magyarországon veszik majd igénybe a szociális és egészségügyi szolgáltatásokat és tartanak majd igényt a nyugdíjra”, ami fejenként minden magyar állampolgárnak évi 167938 forintjába fog kerülni! (De pontosan kiszámolták!). Ez a hazugság nagyon hatásosnak bizonyult a kádári diktatúra idején, a „proletár internacionalizmus” jegyében agymosott lakosság körében.  Két és fél évvel a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után, Gyurcsány az elhíresült őszödi beszédében elismerte, hogy éppen azt az időszakot hazudták végig, amikor a népszavazás is történt.


A kettős állampolgárság elutasítására buzdító alaptalan ijesztgetés jól jellemzi az akkori kormány nemzetellenes politizálást, amely nyűgnek, koloncnak tekintette a hátáron túlra szakadt nemzettársakat. Kezdődött mindez az első Orbán-kormány által bevezetett magyar-igazolványok elleni kampánnyal, a 23 millió román beözönlését hangoztató álságos riogatással, de legjellemzőbb példa erre a 2004. december 5.-i népszavazáson a „NEM” szavazatokra történő buzdítás. A párt logójával, az MSZP 1,5 millió példányban, 16 oldalon jelentette meg Gyurcsány „nélkülözhetetlen gondolatait” A felelős döntés! címmel. Ennek a NEM-el történő szavazásra buzdító kiadványának címoldala itt látható. Soha se feledjük, hogy ilyen ocsmányság megjelenhetett!

Ez egy olyan szégyenletes nyomdai termék, aminek éppen a Székelyföldön történő kinyomtatását hazaárulásnak tartom. Jellemző, hogy a szekusok is ehhez hasonló módon cselekedtek, amikor (talán nem véletlenül) éppen a székelyek közül toborozták a pofozó embereket. (Egyébként Székelyudvarhely, ahol a kiadványt nyomtatták, még mai napig is  a „legmagyarabb” város, mert lakosságnak  95%-a magyar). Lehet, hogy sokan már nem is emlékeznek erre a szánalmas kiadványra, ezért szeretném megjegyezni, hogy ebben Gyurcsányon kívül csak két olyan „szerző” akadt, aki nevét is vállalva, nyilatkoatával kampányolt a kettős állampolgárság ellen: Hiller István és Vadai Ágnes.

A kettős állampolgárság elutasítását szorgalmazó kampánynak meglett az eredménye: egyrészt a résztvevők száma nem érte el az érvényességi küszöböt, másrészt az „igen” szavazatok száma alig haladta meg a nemmel szavazókét, amint az alábbi táblázatban látható:

Kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményei
(2004. december 5.)
A szavazásra jogosultak száma
8 048 739 
100%
A megjelentek száma
3 017 739
37,49%
Ebből érvénytelen szavazat
61 168
a megjelentek
2,03%-a
Ebből érvényes szavazat
Válaszok
száma
százalék
Igen
1 521 271
51,57
Nem
1 428 578
48,43
Összesen
2 949 849
100
   Forrás: Wikipedia

A határon túli magyarsággal összefüggésben, nem hagyhatom szó nélkül, hogy milyen gúnyolódásoknak vannak kitéve, még a nagy népszerűséget kiérdemelt művészek is, csak azért, mert „odaátról” származnak. Ennek bizonyítására lássunk csak két jellemző példát.

Az ország egyik legnépszerűbb könnyűzene-énekese, a Vajdaságból származó Ruzsa Magdi. A Heti Válasz 2007. április 28-i számában az alábbiakat nyilatkozta az őt ért sértegetésekről: „…Nem bánt ez, mert az előbb beszélő, mintsem gondolkodó emberek körében működik csak úgy, hogy amíg Szerbiában éltem, addig magyar voltam, itt meg most jugó vagyok.”

A Felvidékről származó Kaszás Attila, a Nemzeti Színház művésze, nem sokkal tragikus hírtelenséggel bekövetkezett halála előtt, a következőket nyilatkozta a Reform c. hetilapnak (2006. július 20-i szám): „Miért van az, ha elkezdek nemzeti értékekről beszélni, akkor bizonyos társaságokban rám sütik, hogy fasiszta vagyok? (…) Odaát egy bűnös magyar vagyok, ideát meg egy kis hőzöngő tótocska.”

Hát igen, magam is tapasztalhattam, hogy ehhez hasonló módon az erdélyi magyarok is, nem egyszer megkapták az „oláh cigány” címkét. Mindezt egy állítólag befogadó nép részéről, melynek akkori, választott kormánya sokat hencegett az általa bevezetett „zéró toleranciával” (Bizonyára ez nem vonatkozik a magyarellenességre). Való igaz, hosszan lehetne sorolni, hogy a történelem során ki mindenkit fogadatott be már a magyarság (kunokat, zsidókat, svábokat, szerbeket, románokat, örményeket, stb.). Igaz, ez akkor volt. A maiak pedig, saját fajtájukat is kitagadták (Lásd 2004. december 5.). Ez a máig tartó kommunista agymosás következménye. Erre találóan mondta Für Lajos: „….olyan mértékű agymosás zajlott, ami példátlan az európai nemzeti népközösség történelmében.” Mennyire igaza volt!

A szégyenletes népszavazás után, az MSZP a sajtóban közzétett hirdetéssel köszönte meg a „felelős döntést”, azzal az ígérettel, hogy ők „ezután is teszik a dolgukat”. Hát sajnos, egy darabig még tehették. Ígérték, hogy „Felelősséggel a nemzetért, felelősséggel az országért”. Hát akkor éppen ideje lenne a felelősségre vonásnak! 

Ennek a „felelős” politizálásnak az lett a következménye, hogy a Gyurcsány - kormány megszüntette, de legalábbis minimális szintre csökkentse a határon túli magyarsággal kapcsolatokat ápoló és fenntartó intézményeket. (A Határon Túli Magyarok Hivatalának felszámolása, a Magyar Állandó Értekezlet bojkottálása, majd megszüntetése, az Illyés és Apáczai Közalapítványok beolvasztása, egyes határon túli magyar politikusok elleni lejárató kampány, a Márton Áron Kollégium felszámolása, stb.).  

Ezt a magyarellenes politizálást folytatja a kommunista utódpárt, az MSZP azóta is, hogy ellenzékbe került. Nem csak Gyurcsánnyal tette ezt, de nélküle is ezt folytatja.

Ma már tudjuk, hogy a magát baloldalinak hazudó MSZP számára milyen következménye lett ennek a kicsikart „felelős döntésnek”. Bízunk benne, hogy a 2010 tavaszán kapott csapás után, soha többé nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy a magyarságot még egyszer becsaphassa és félrevezethesse.


Befejezésül megjegyzem, hogy szerintem a romániai magyar politikai elit egy jól behatárolható része, manapság is felemás módon viszonyul a kettős állampolgársághoz.  Nyíltan nem bírálják, mert az politikailag nem lenne kifizetődő, de igyekeznek agyonhallgatni, tudomást sem venni róla. Nem az én dolgom megítélni ennek az okát.