Egy politikai celeb tündöklése a zöld dossziéval

Az idei parlamenti választások közeledtével, most inkább „a belpolitikai helyzet fokozódik”. Nem túl nehéz megjósolni, hogy az eddigi ferdítéseket és hazugságokat a választási kampány során még nagyobbak fogják követni.  A túlságosan átlátszó, durva kormányellenes hisztéria mellett, most már ravaszabb, kifinomultabb módszereket is bevet a magát „baloldalinak” hazudó ellenzék. Példa erre ez a derék Horváth András, aki hóna alá szorított, a gumizáras zöld dossziéjával, alig néhány nap leforgása alatt vált a többségében baloldali befolyás alatt álló hazai sajtó kedvencévé. Mint közismert, Horváth András

Forrás: heti Válasz

tavaly november elején tartott sajtótájékoztatóján beszélt először arról, hogy birtokába került adatok szerint, a nagyobb hazai cégek és multik évente több mint ezermilliárd forint értékben csalnak adót , illetve nagy értékű áfacsalási ügyek maradnak feltáratlanok. Az azóta eltelt két hónap során, nem csak a hazai sajtót árasztotta el ez az állítólagos leleplezés, hanem Horváth úr már külföldi lapoknak is hosszú interjúkat ad. Minden szerepélését újságírók hada követi.  Támogatóinak, vagy kitalálóinak ravaszságát abban látom, hogy állítása szerint a NAV-nál az általa vélelmezett „disznóságok” már jóval a második Orbán-kormány megalakulása előtti időkre, az 2007. évre nyúlnak vissza, amikor szocialista-szabad demokrata koalíciós kormány vezette az országot. Ezzel az objektivitás látszatát igyekszik kelteni, nehogy a jobboldal elleni, túlságosan egyoldalú lejárató kampánynak tűnjenek az általa terjesztett vádak.  De azért csak kilóg a lóláb, amikor ez az ál-adóellenőr bal-liberális politikusok népes társaságának körében jelenik meg nagy nyilvánosság előtt. Akárhogyan is, ez a celebbé cseperedett, szürke kis hivatalnok, máris politikai tényezőként viselkedik, amihez megfelelő biztatást is kap néhány, magát baloldalinak hazudó párt, pártocska és politikai gitt-egylet részéről.

Ezért nincs szükség különös politikai éleslátásra ahhoz, hogy belássuk, ez a botránykeltés egyértelműen a mostani kormány ellen irányul, amivel azt igyekszik sugallni, hogy „fentről jött” utasításra a NAV-nál falaztak néhány nagy cég adócsalásaihoz. Horváth szerint a csalás mértéke jóval meghaladta az évi 1000 milliárd forintot. Normális felfogású ember számára teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen mértékű adócsalást nem lehet úgy eltussolni, hogy az évekig titokban maradjon a több tízezer alkalmazottat foglalkoztató adóhatóságnál. 

Ennyi pénzből meg lehetett volna oldani a magyar egészségügy és a magyar oktatás minden gondját-baját. Ez pedig sokkal nagyobb politikai haszonnal járhatott volna, mint ha azt az adócsaló cégek zsebébe hagyják, aminek egy részét visszaosztva, ki tudja milyen kétes célokra használta volna a jelenlegi, éppen választások előtt álló kormány, ahogy arra célozgat a baloldali-liberális média.

Egyébként a NAV jogelődje, az APEH volt alelnöke, Vámosi-Nagy Szabolcs, aki jól ismerheti volt cégének belső viszonyait, és akit még a baloldalon sem elfogult Fideszesként tartanak számon, nemrég azt nyilatkozta, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen mértékű csalást több éven át titokban lehetett volna folytatni. Ha esetleg Horváth úr olyan esetekről számolt volna be, amikor legfeljebb néhány tízmilliós adócsalás történt, akkor akár hihető is lehetne az állítása. Mert ugyebár adócsalók és adócsalások mindig és mindenütt voltak és lesznek is. De egy „csupán” néhány tízmilliós csalás „leleplezése” biztosan nem keltett volna ekkora érdeklődést és sajtóvisszhangot, vagyis nem lett volna alkalmas politikai haszonszerzésre.

Egyáltalán nem áll szándékomban elbagatellizálni a Horváth-jelenséget, mert az un. „bizonytalanok” egy részénél, van fogadókészség nem csak politikai viszketegségben szenvedő celebekre, de ilyen és ehhez hasonló kabátlopási sztorikra is. Máris ezreket tudtak összecsődíteni Budapest utcáira, úgymond Horváth védelmében. HA HA HA… Ez lehetett a célja azoknak, akik nem csak „kitalálták” a zöld-dossziés emberkét, közszereplőt csináltak belőle, de biztosították hozzá a nagy sajtónyilvánosságot is.  No persze a NAV feljelentette volt alkalmazottját, a rendőrség nyomoz, parlamenti vizsgálóbizottságot hoznak létre, stb. Ennek ellenére, tartok tőle, hogy ennek az esetnek is ugyanaz lesz a sorsa, mint sok egyéb, nagy hűhóval „felhabosított” ügyeknek, melyek aztán lassacskán feledésbe merültek.  Akár csak a bajai video esetében, most sem fog kiderülni, hogy ki volt a „megrendelő”. Ha csak néhány ezer, a politikában járatlan, könnyen befolyásolható, bizonytalan szavazót sikerült ezzel a trükkel elérni, akkor is a politikai boszorkánykonyha séfjei dörzsölhetik a markukat, mert elérték céljukat.  

Ezt az ügyet is ugyanúgy lezárják majd „bűncselekmény hiányában”, mint az ugyancsak nagy port kavart korábbi ügyeket, amilyen például a Kulcsár-ügy, a moszkvai kereskedelmi kirendeltség jóval áron alul történt értékesítése, a 2006. októberi szemkilövetők, a Sukoró-ügy, a Hagyó és Hunvald ügyek, és hosszan lehetne sorolni. Bárcsak ne lenne igazam.

De azért akad egy kivétel is. Máris kezdem sajnálni szegény, balfácán Zuschlagot…...